Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Botka János: Tiszaföldvár első patikája és első gyógyszerésze

tus hó 5-én kelt rendelkezésről a vármegye értesítette a folyamodó községet. Két évvel később azonban újabb próbálkozás vette kezdetét. Ezúttal Kostya János okleveles gyógyszerész volt a kezdeményező, aki vállalkozói oldalról kérelmezte az önálló gyógyszertár nyitásának engedélyezését. Tiszaföldvár tanácsa támogatólag továbbította a folyamodványt az illetékes főszolgabíróhoz, Bolványi Antalhoz. O a szabályszerű eljárás lefolytatása végett a vánnegye hatóságának küldte meg 1865. október 21-én. Az eljárást Turcsányi megyei aljegyző engedélyezte. Ez esetben is érdemi előterjesztést kértek a vármegye főorvosától. Dr. Nagyfejeő Mihály november 20-án lényegében megismétli a két évvel korábban kiadott jelentését, kiemelve, hogy három órányi távolságon túl állítható csak fel új gyógyszertár, s ott, ahol ötezer forintot elérő gyógyszerforgalom biztosítható, írja továbbá, hogy „miután Tiszaföldvár és vidékének 19 ezret alig haladó népessége közül a felállítandó gyógyszertár — biztos statisztikai adatok szerint — csak 300 zsidóra, 700 honorátiorra s legfeljebb 2000 földművesre, tehát összesen csak 3 ezerből álló közönségre támaszkodhatik, itt gyógyszertár magát fenn nem tarthatván, annak felállítása ... teljességgel nem engedélyezhető; Azon vállalkozónak, ki a ' gyógyszertári üzlet leglényegesebb két feltétele teljes hiányában is engedélyt sürget, figyelembe nem vehető kérelme. " Öt nap múlva a vármegye aljegyzője is elkészítette jelentését, amely Tiszaföldvár község ismételt folyamodványát és a költségeket vállaló gyógyszerész kérelmét szintén nem támogatta. Lényegében a megyei indokokat ismételte meg a Helytartótanács 1865. december hó 24-én kelt rendelkezése is: „Minthogy ... Tiszaföldvárott(l) egy ott felállítani kért gyógyszertár iránti viszonyok 1863. év óta mit sem változtak, 's eszerint az 1863. évi Augusztus hó 5-én 56.007 sz. alatt kelt itteni intézmény megváltoztatására ok nem forog fenn, az ebbéli újabb kérelemnek hely nem adat hátik. " Az érdekelt felek 1866. január 3-án értesültek a központi döntésről a vármegye, illetve a főszolgabíró intézkedése útján. A gyógyszertár engedélyezésének ügye — egy újabb fejezettel — 1868 őszén folytatódik tovább. Ekkor azonban már a kiegyezés után vagyunk, amikorra a központi igazgatást ellátó kormányszékek helyébe a miniszteriális kormányzati rendszer lép, amelyben a legfőbb végrehajtó hatalmat a parlamentnek felelős ún. összminisztérium, a szakminiszterek közös tanácsa (kormány) gyakorolja. így 1867-től megszűnik a Helytartótanács működése is, s a vármegyék irányítása és ellenőrzése belügyminiszteri hatáskörbe kerül. A gyógyszertár engedélyezésének kérdésében is a magyar királyi belügyminiszter az illetékes. 1868. november 28-án Lipcsey Péter főszolgabíró Tiszaföldváron datált levéllel fordult az egyesült vármegye első alispánjához. Leírja, hogy Földvár község olyan beadvánnyal élt, amelyben megtekintés végett kéri kiküldetni a gyógytár létesítése tárgyában az 1863 óta történt tárgyalások iratait. A főszolgabíró a továbbított beadványra hivatkozva maga is kiemeli, hogy ,, a gyógytár felállítási ügyének nagyfontosságú-sürgős volta" megkívánja a jelzett iratok gyors kijuttatását a megyei levéltárból.

10 A levél azt érzékelteti számunkra, hogy az engedélyezés kérdésében kedvező fordulat történt. Erre mutat Puky Miklós első alispán december 9-én kelt válaszlevele is, melynek mellékleteként megküldték a vonatkozó 17 db iratot is, kérve természetesen azok használat utáni visszajuttatását.

11 Az ügy azonban ezúttal is lassan haladt előre. Az egyik megmaradt levélből arról értesülhetünk, hogy a belügyminiszter 1870. augusztus 24-én a tiszti főorvosi nyilatkozat felterjesztésére szólítja fel az egyesült megye alispánját, mert a június 22-ei vármegyei jelentés ezt nem tartalmazta. A főorvosi szakmai 10 A dokumentumokból Tiszaföldvár önkormányzatának minden kérelme, folyamodványa hiányzik. így az általuk megfogalmazott kérdéseket, indokokat csak közvetetten, a válaszlevelek, az instrukciók vagy az. országos szervekhez küldött jelentések (fogalmazványok) alapján lehet megítélni. Sajnos hiányoznak a személyes szereplőkre, az események tényleges mozgatóira vonatkozó iratok is. A témában a belügyminisztériumi dokumenUimokban történő kutatás szolgálhat további ismeretekkel. 11 Az iratanyagot a „Tiszajárás" új főszolgabírója, Szombathelyi Endre juttatta vissza a vármegye alispáni hivatalához 1870. május 30-án Cibakházáról. Erről a vármegye negyedéves bizottmányi gyűlését is tájékoztatták, ami a levéltári iratok védelmének gyakorlati kifejeződése is.