Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Csaba-Tóth Albert: A Tisza hullámterén tervezett tájhasználatváltás természetvédelmi szempontú értékelése

zek mind magasabb szintjét eredményezi, és mindez néha gátszakadáshoz vezetett. Az utóbbi időben nőtt az árvízi fenyegetettség. — Az árvízvédelmi töltéseken kívül, az ún. mentett ártéri területeken elmaradt a rendszeres elöntés, ami a táj kiszáradásához és másodlagos szikesedéshez vezetett. — A természetvédelmi szempontból értékes alacsony és magas ártéri területek zöme kultúrtájjá alakult át (mezőgazdasági területek, települések, utak, vasutak stb.). — Összességében az egész természetes vízi és vízközeli ökoszisztéma károkat szenvedett. A folyamszabályozási terv újragondolásának okai Az 1990-es évek közepén véget ért az 1970-es években kezdődött száraz, aszályos időszak. Az 1995. novemberi Körös-völgyi árvíz megmutatta az árvízvédelmi fejlesztés sürgősségét. Az árvíz levonulta után számos kutatás indult meg elsősorban az árvízi szükségtározási lehetőségek bővítésével — és az esetlegesen bekövetkező töltésszakadás következményeinek meghatározásával — kapcsolatban, így az ezredforduló négy rekordméretű tiszai árvize (1998—2001) nem érte készületlenül a vízügyi szakmát, intenzív munkára serkentette a szakembereket. A vízügyi szakmai műhelyekben beindult közös munka nyomán egyértelművé vált: — vissza kell nyúlnunk a Tisza szabályozásának kezdetéig; — végig kell gondolni az azóta bekövetkezett változásokat mind a természeti környezetben, mind a társadalom elvárásai terén; — és erre építve kell meghatározni a teendőket. Ez a gondolatsor vezetett el a Vásár helyiterv továbbfejlesztése (VTT) elnevezésű program kidolgozásához. Bár Vásárhelyi Pál terve teljesítette a kor elvárásait: a hatékony árvízi védekezésnek köszönhetően a Tisza völgyében virágzó mezőgazdasági termelés indult meg. Ugyanakkor az elmúlt 160 év során a társadalom igényei megváltoztak. A Tisza 16 000 km nagyságú árterén mintegy 1,5 millió ember él, és jelentős gazdasági eredményeket hozott létre azon a területen, ahol valaha a víz volt az úr. Másrészt a természetvédelem és a természetes állapotok visszaállítása elemi igényként jelentkezett az árvízvédelemmel és a folyógazdálkodással szemben. A mezőgazdaság, a települések, az utak, a vasút, az ipar és a természetvédelem a legfontosabb használói ennek a területnek. Az itt élő lakosságot nem lehet kitelepíteni, azért hogy a Tisza volt árterét visszaadjuk a folyónak. Az azonban egyértelművé vált, hogy az árvízvédelmi rendszer védelmi képessége nem növelhető a töltések folyamatos emelésével. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének (VTT) lényege A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének alapkoncepcióját „A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról" szóló 2004. évi LXVII. törvény tartalmazza. A törvényben foglaltaknak megfelelően cél: — a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelése, valamint az árvizekkel való gazdálkodás feltételeinek megteremtése a mentesített árterek részleges renaturalizációjával (árapasztó tározók építése); — a veszélyeztetettségnek megfelelő területhasználatra és táj gazdálkodásra alapozott fenntartható regionális fejlesztések