Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)
ÉRTEKEZÉSEK - Gulyás Katalin: A zsidóság emlékei Tiszaföldváron
nem alakult Tiszaföldváron. A Zsidó lexikonon kívül sehol sem történik utalás a zsidó iskolára. A szócikk szerint az 1880-as években a virágkorát élő hitközségnek saját iskolája volt külön tanítóval és 30—40 növendékkel, azonban fenntartási nehézségek miatt „pár évvel korábban" (vagyis talán 1920 előtt) az iskola megszűnt. Valószínű, hogy a már említett Braun József rabbihelyettes néptanítói működése ehhez köthető. Antiszemitizmus - vészkorszak - túlélők Zárásként röviden szólni kell a földvári zsidó közösség tragédiájáról is. Az 1920—30-as években az erősödő politikai antiszemitizmus helyi lecsapódása a rendelkezésre álló adatok alapján nagyon nehezen mutatható ki. A napjainkban visszaemlékező kortársak leginkább a hajdani játszótársakra, gyermekkori barátokra-barátnőkre, az egykor utcájukban élőkre emlékeznek — s talán annak idején sem érzékelték teljes súlyával a zsidóság növekvő veszélyérzetét. .. Erre vonatkozó írásos dokumentum nem került elém, csupán egyetlen — bár sokat sejtető — momentummal találkoztam. A helyi újságban — Gömbös miniszterelnöki kinevezése után, illetve 1933 folyamán, Hitler hatalomra jutása évében —, az előző évfolyamhoz képest szembeszökően hirtelen, szinte teljesen elmaradtak a zsidó kereskedők, iparosok hirdetései... Az 1930-as évek végétől a zsidótörvények korlátozó intézkedései természetesen itt is érvényesültek, s Tiszaföldvár járási székhely lévén, a kisebb tiszazugi községekbeli, valamint a rákóczifalvi és a helyi, összesen mintegy 100 főnyi zsidóság számára itt alakítottak ki gettót a Weisz-féle ház környékén (Kossuth L. út 100. sz., a mai gimnázium helyén). 65 A helyi csendőréírs tagjai kegyetlenül bántak velük, többször tartottak ellenőrzéseket, motozásokat. Visszaemlékezők szerint Weisz Jánosnét választották elöljárójuknak, aki kijárhatott a gettóból hivatalos ügyeket intézni, élelmiszert vásárolni. A bevagonírozás előtt a helyi leventeotthonban Budapestről érkezett csendőrnyomozók közreműködésével a helyi és szentesi csendőrök megalázó vallatásnak és motozásnak vetették alá őket. 1944. június 17-én a kecskeméti téglagyárban felállított gyűjtéitáborba szállították a gettó lakóit. A zsinagógában A Sax-Rosenfeld család sírkövei (Fotó: Gulyás Ka ta Un) elhelyezett, felhalmozott bútoraikat és egyéb értékeiket a helyi lakosság széthordta. 66 A deportálásból Tiszaföldvárra 11 fő tért vissza, akik a vallási életet már nem tudták újjáéleszteni. 6 " Templomukat lebontották, eladták. Néhány éven belül ők is elköltöztek, kivándoroltak. 1946 és 1951 között a túlélők 23 egykori 65 SZIKSZAI Mihály: Tiszaföldvár története 1876—1993. In: Tiszaföldvár. Fejezetek a város történetéből. 92. o. Az 1941. évi statisztika szerint 10 zsidónak minősülő, nem izraelita vallású személy is élt a településen, jiddis anyanyelvű nincs. In: A zsidó népesség száma... (1840—1941). 172—173. o.; 1944-ben a tiszaföldvári hitközség lélekszáma 71 fő volt, az adózók száma 26. In: FROJIMOVICS i. m. 707. o. 66 A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. (Szerk.: Randolph L. BRAHAM). CSŐSZ László: Jász-NagykunSzolnok megye. New York, 2002. 20—21. o.
