Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

ÉRTEKEZÉSEK - Gulyás Katalin: A zsidóság emlékei Tiszaföldváron

ságkötésekor — 1890-ben — szülei: Gettler Lipót és Weisz Betti már Szolnokon éltek. O a csongrádi származású Kiss Saroltát vette fele­ségül Földváron. Rechnitzer Ignác cipész Pápán, felesége, Braun Éva Kecskén született; 1883 és 87 között három gyermekük jött világra Földváron. 1887-ben itt halt meg 7 éves Sára lányuk, aki Tiszavárkonvban született, a család tehát 1880 körül még ott lakott. E három kiragadott eset is igen szövevényes helyváltoztatásokat mutat. A térbeli mobilitás tehát sok esetben igen nehezen leírható, nehezen tipizálható a zsidó családok, személyek helyváltoztatása esetében. A családok sűrű ide-, majd elköltözése mellett komoly migrációs veszteséget jelentett a fiatal nemzedékek eltávozása is Tiszaföldvárról. Összesen 666 személyről sikerült anyakönyvi adatok alapján személyi lapot készíteni, azaz élet­útjáról valami információt szerezni, s ezek közül 128 férfi és 93 nő csupán itt született, itt gyerekes­kedett, de életének aktív korszakát már nem itt élte le. A férfiak további sorsa nehezebben kö­vethetek Iskoláik elvégzése, családalapításuk után, szakmájuk, hivatásuk gyakorlása révén elkerültek Tiszaföldvárról. Házassági tanúként néhányan később visszatértek. így tudjuk, hogy Baumer doktor egyik fia Szegeden gyógyszerész, másik Budapesten orvos lett. Néhányan külföldön ke­restek boldogulást: egy bécsi kereskedőről és egy Párizsba kivándorolt műasztalosról van adatunk. A nők esetében elsősorban a férjhez menés jelen­tette Tiszaföldvár elhagyását. A legtöbben Buda­pestre távoztak (13 fő), de a tágabb környék városaiba, falvaiba is sűrűn vitték őket feleségnek (Törökszentmiklós, Szentes, Szarvas, Csongrád, Kecske, Abony, Cegléd stb., összesen 25 hely­ség). A térbeli helyváltoztatáson kívül a mobilitás másik formája az életpálya során bekövetkezett foglalkozásváltás és a társadalmi helyzet változása több generáción át követve. Előbbire Balog Manó és Lázár esetében korábban már utaltunk. Ok a terménykereskedésből meggazdagodott, majd a tőkét ipari vállalkozásba, földbirtokszer­zésbe fektető zsidókat példázzák. Blau Miksa ese­tében nem emelkedő életpályára mutatnak adata­ink: vegyeskereskedését gabonakereskedésre vál­totta, azonban önállétságát kénytelen feladni, s ezután gabonakereskedői ügynökként dolgozik. Lévi József biztos gazdadszti állását váltotta fel a jóval kockázatosabb gabonakereskedéssel, ám e területen nem járhatott sikerrel, hiszen hamaro­san ismét ispánként emk'ti forrásunk. Mezei Ber­nát kántor-hitoktatónak került a tiszaföldvári izraelita hitközséghez, de hamarosan kereskedést nyitott, s két leányát is erre a pálvára állította. Rotits Jakab több foglalkozással is próbálkozott: gazdálkodott, majd mészáros lett, ezután gazda­tiszti állást vállalt, végül magánzóként élvezte élete során szerzett javait. Rotits József zenész kocsmát nyitott, Stern Adolf először földbérlettel próbálkozott, majd gabonakereskedésbe fogott, végül biztosítási tisztviselői állást vállalt. Weisz János a zsidótörvények következtében sem fa­telepét, sem gabonakereskedését nem működ­tethette tovább. A deportálásból való hazatérése után új vállalkozásba kezdett: üres magtárában háziipari gyékényszövő műhelyt nyitott, mely a határban gyaijtött alapanyagot dolgozta fel és szatyrot, szőnyeget álk'tott elő. A bedolgozókkal együtt körülbelül 400 munkás dolgozott neki, szinte „eges^Földvär". Ezen vázlatos életutak mind szépen példázzák azt a nagyfokú mozgékony­ságot, a bármely szolid üzleti-gyarapodási lehe­tőségek megragadásának képességét, amely az őket körülvevő, nem zsidó társadalom tagjainak mentalitásától jelentékenyen különbözött. 49 A generációk közti mobilitást, illetve az életiit­változatokat a legjelentékenyebb földvári zsidó családok példáján követhetjük nyomon. Singer Hermann kereskedő 1812-ben született Nagy­abonyban, s körülbelül 1855-től haláláig, 1876-ig élt Földváron. 1861 körül meghalt a felesége, s a következő évben a 20 évvel fiatalabb, tiszafüredi születésű Weisz Hanit vette el. Eg}- gyermekük maradt életben: (Ahive) Mihály. Ő 1890-ben feleségül vette Rotits Simon és Klein Katalin leányát, Bertát. Gépész szakmát tanult; gépész­lakatos mesterként, majd önálló gépész ipa­rosként említik. Fia, Singer István a 29. honvéd gyalogezred zászlósaként 19 évesen hősi halált halt a Magura melletti csatatéren 1917-ben. 50 Rotits Berta 1938-ban távozott az élők sorából, két fiuk, Béla és Sándor további sorsát nem ismerjük, minden bizonnyal elkerültek Tiszaföld­várról. Singer Mihály 1944-ben 79 éves, nem tud­49 SZML Izraelita anyakönyvek, Tiszaföldvár 50 Az első világháborúban 24 tiszaföldvári izraelita vallású katona teljesített szolgálatot, 7 fő esett el közülük. Nevük olvasható a hősi emlékmű márványtábláin is: Blau Jenő, Blau Oszkár, Czappert Armin, Kalb Mór, Ratics Gyula, Singer István, Ungár Béla. In: A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma. Az 1914—18-as világháború emlékére. (Szerk.: HEGEDŰS Márton). Budapest, 1940. 334. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom