Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)
ÉRTEKEZÉSEK - Gulyás Katalin: A zsidóság emlékei Tiszaföldváron
Weisz Jánosjakereskedőhirdetése a Tiszafóldvár és Vidéke című' lapban (l^orrás: TTM Adattára) Fehér Jenő, Kardos Sándor, Mezei Bernát, majd leánya, Margit és Rosenfeld Ernő tulajdonában. Kohn József, majd a '30-as években Mezei Ibolya készruhákat árult. Rosenfeld később üveg- és porcelánárukra váltott, sőt üvegezést, képkeretkészítést is vállalt. 1900 körül fűszerkereskedése volt Braun (Bíró) Albertnek. 18 A vegyeskereskedések nem ennyire koncentráltan helyezkedtek el, a kisebb mellékutcákban is megtalálhatók voltak, hiszen a tulajdonosok legtöbbször saját lakóházuk egyik helyiségéből alakították ki a boltot. A lakosság ház körüli áruszükségletét teljes körűen igyekeztek ellátni — cukorkától a petróleumig, a légyfogótól az edényekig. Ilyen szatócsboltokat sok kereskedő működtetett, például Hirschmann Sámuel, majd egv időben az említett Braun Albert, a 20—30-as években pedig Ehrlich József és Csillag Vilmos. Ehrlichre ügy' emlékeznek, hogy nemcsak boltjában árusított, hanem kis négykerekű kocsival a határbeli tanyákat is járta. 19 Egy szatócsbolt a tulajdonos családnak legfeljebb kispolgári szintű megélhetést biztosított, s csak keveseknek sikerült meggazdagodni belőle. Földváron talán egyedül Schwarcz Dániel tudott annyi tőkét gyűjteni, hog)' a jóval jövedelmezőbb gabonakereskedésbe fogjon. A legnagyobb forgalmat a terménykereskedők bonyolították le. Flelyben és a tágabb környéken a paraszd gazdaságok szabadon értékesíthető termésfölöslegeit éppúgy felvásárolták, mint a nagyobb birtokok kifejezetten eladásra termelt gabonáját. Gondoskodtak a raktározásáról, az elszállításáról, melyet jelentősen megkönnyített, felgyorsított az 1885-ig Pusztatenyő—Kunszentmárton között kiépített, majd 1887-ben Szentesig meghosszabbított helyiérdekű vasútvonal. Az ügynök, alkusz foglalkozású zsidók vagy helybeli, vagy máshol székelő kereskedelmi cégek felvásárló megbízottai voltak, közülük többen is önállósodtak egy idő után. Földváron terménykereskedelemmel eléiször a vörösvári származású Balog Jakab kezdett foglalkozni az 1850-es években. Az 1870-es évek közepétől fiai: Lázár és Manó folytatták az üzletet, mely igazán jövedelmező lehetett, hiszen nyereségüket földvásárlásba, illetve bérletbe fektették, s Manó 1889-ben már gazdálkodóként, Lázár pedig 1891-ben földbirtokosként szerepel. Utóbbi a gazdacímtár szerint Bereznay Kornélia és Makay Ferenc 452 kat. holdas birtokát bérli, melyből 1 hold erdő, a többi szántó. 19 cselédet alkalmaz, felszereléséhez tartozik l-l lokomobil, járgány és cséplőszekrény, 2 vetőgép, 3 rosta, 16 eke, 1 trieur, 1 szecskavágó, 3 borona, 4 henger és 12 igás szekér. Állatállománya 83 szarvasmarhából, 9 lóból és 41 sertésből áll. 1911-ben bérleménye már 795 kat. holdat tett ki. 20 Sokoldalú vállalkozókedvét és vagyonosságát mutatja, hogy ő volt 1893-ig a téglagyár tulajdonosa. 1914-ben virilis jogon a megyei választott bizottság tagja. 21 A Balog fivéreken kívül az 1870—80-as években Krausz Mór, Blau Miksa és Stern Adolf is terménykereskedést folytatott, a XX. század első évtizedeiben aztán Weisz Jenő, Schwarcz Dániel, később pedig a Weisz testvérek: János és Szevér működött ebben az üzletágban. 22 Az 1880-as években Krausz Mór és Rodts Simon folytatott gabonaügynökként felvásárlást, Blau Miksa pedig önálló kereskedésének feladása után, az 1890-es években. Tiszaföldváron 1906 óta a kereskedők — keresztények és zsidók egyaránt — egyesületben tömörültek. Ez az 1930-as évek közepén több teremből álló önálló székházzal rendelkezett (benne könyvtárral), 150 tagja volt, alelnökeként pedig Weisz Szcvért említik. 23 18 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (továbbiakban: SZML) Izraelita anyakönyvek, Tiszaföldvár; Szolnok város és Jász-Nagykun-Szolnok megye címtára 1932—34. (Szerk.: VAJDA Gyula), Szolnok, é. n. 517—525. o.; Tiszaföldvár és Vidéke, 1930. okt. 12.; Felszabadulás előtti iparosok és kereskedők. Összeállította LANTOS Mihály ny. postamester. TFM Adattára: 686-98. 19 VARGA Lajosné: Tiszaföldvár a felszabadulás előtt. TFM Adattára: 685-98. 20 A Magvar Korona országainak Gazdaczímtára. Budapest, 1897. 206—207. o.; Magyarországi Gazdaczímtár. H. n., é. n. (1911).'351. o. 21 SZML Izraelita anyakönyvek, Tiszaföldvár; SZLANKÓ István: Történelmi séta Tiszaföldváron. In: Tiszaföldvár. Fejezetek a város történetéből. Tiszaföldvár, 2002. 244. o.; Szolnoki és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei útmutató. (Szerk.: LÁNCZI Sándor). Szolnok, 1914. 46. o. 22 Weisz Jánosnak jól menő fakereskedése is volt.
