Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)
ÉRTEKEZÉSEK - Gulyás Katalin: A zsidóság emlékei Tiszaföldváron
Fülöp kért — sikertelenül — letelepedési engedélyt a faluban. Figyelemre érdemes, hogy az Olvasó Egylet jegyzőkönyve 1846-ban és 1847-ben a tagok sorában emlíd Engel-Angyalt, 12 aki művelt, a köz ügyei iránt érdeklődő férfiéi lehetett, s a helyi zsidók közül elsőként lépett ki a felekezeti elzárkózásból. Példáját a következő évtizedben többen is követték, hiszen 1857-ben már 5 izraelita tagja volt az egyletnek: Engel mellett Sax Ferdinánd, Weisz Albert, Kohn Dávid és egy Pauer nevű. 13 Az egylet „olvasótermének" a Ratits-féle fogadó adott helvét. 1863-ban a „részvényesek"között 7-re emelkedett a számuk (ez esetleg még további kettővel növelhető). 1868—70-ben az idéíközben Tiszaföldvári Népkörré alakult olvasóegylet 75 tagjából 14 zsidó, s az időközben eltávozott és kilépett tagok között is fellelhető 3 jellegzetes név. Az új nevek frissen megtelepedett családokat is jelentenek, ezáltal lehetővé vált szervezett vallási életük kialakítása az 1850-es évek közepén. 14 Ennek kétséget kizáró bizonyítéka az anyakönyvezés megindulása 1855-ben, majd hamarosan a zsidó temető kijelölése, s az imaház telkének megvásárlása. Az első anyakönyvi bejegyzések földvári lakosként említik a 15 évvel korábban megvert és kiutasított(l) Frank Sándort, valamint Schönfeld Márton házalót, Schiffer Hermannt, Schwarz Seiiget és Singer Hermannt. 1860-tól indult meg a zsidók nagyobb arányú letelepedése Tiszaföldváron, mely egészen az 1880—90-es évtizedig létszámuk folyamatos növekedését jelenti. A statiszdkák szerint 1880-ban 173, 1891-ben 197, 1900-ban viszont már csupán 149 főt számlált az izraelita közösség. 13 A zsidók megtelepedésének gazdasági hátterét a vidék kapitalizálódási folyamatába való bekapcsolódása képezte. A döntően a kereskedelem területén méíködő izraelitákat az ígéretes üzleti lehetőségek vonzották ide. A korábbról széles körű üzleti ismeretekkel, kapcsolatokkal, kereskedéíi mentalitással rendelkező, igen mobil zsidóság sikerrel foglalt pozíciókat a lassan polgárosuló, átalakulásban lévő helyi társadalomban, melyek az Rosenfeld Ernő kereskedő hirdetése a Tis%aföldvár és Vidéke című helyi újságban (Torrás: TIM Adattára) áruk közvetítéséhez, piacra és fogyasztókhoz juttatásához kötődtek. Tiszaföldváron az összes ismert foglalkozású izraelita körülbelül 40%-a kereskedő volt. A zsidó kereskedők megtelepedése, üzletnyitása 1886, Tiszaföldvár járási székhellyé válása után nyert komolyabb jelentőséget, hiszen hozzájárult a település központi szerepkörének eréísödéséhez. Ez azonban a későbbiekben nem teljesedhetett ki, Földvár nem vált igazi kisvárossá, vidéke kereskedelmi centrumává — a zsidó közösség századforduló utáni fogyatkozása is ennek egyik kétségbevonhatatlan jele. 10 Jelentős közvetítő szerepük volt a szekereken faluról falura, vásárról vásárra járó házaló kereskedőknek, akik toll-, bőr-, baromfi stb. felvásárlásra specializálódtak. A Tiszába fulladt Fleischer Farkas g\áimőlcskereskedő és a mezéítúri illetéiségű Hai Lipót házaló minden bizonnyal 1 földváron is többször megfordultak felvásárló kőrútjukon. A kereskedésnek ez a formája elsősorban a XIX. század második felében virágzott, fcildvári képviselői Kalb Sámuel és fia, Kalb Mór tollszedő, Steiner József, Ungár Dávid és Veigler Márton voltak, illetve Rodts Sámuel és Finkelstein Jakab edényes kereskedők. A századforduló körül leáldozott a vándorkereskedelemnek, ekkor jelentek meg az egyes árufajtákra szakosodott kereskedők, akik a népesebb települések főutcáján, főterén nyitottak üzletet. Ezek elsősorban rőfös- és divatáru boltok voltak Tiszaföldváron is, Czappert Jakab, Lévi József, 1 " Karpelesz Mór, Bermann Lajos, Braun Jenő, Lövi Adolf, Propper Bernát, az 1930-as években pedig Bíró Jenő, 11 Tanácsi végzések... 88/1841. 12 A Tisza Földvári Olvasó Fgylet jegvzőkönwe. TFM Adattára 13 Lehetséges, hogy ez elírás és valójában Bäumet |akab orvosról van szó. 14 Az imák közös elvégzéséhez 10 felnőtt férfi jelenléte volt szükséges. 15 A zsidó népesség száma településenként (1840—1941). KSH, Budapest, 1993. 172—1 7 3. o. 16 Ma úgy mondanánk: a kis- és középvállalkozói tőke egy része elfordult, elszivárgón a térségből, húzóereje csökkent a Tiszazug gazdasági életében. Hatását a térség gazdaságtörténetére a további kutatások tisztázhatják. 17 N. KOVÁCS Imre feljegyzései 1876—1893. Közli: KALÓZ Sándor: Adatok, források, iratok Tiszaföldvár XIX. századi történetéhez. H. n. 1992. 124. o.
