Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)
FÖLDRAJZI GYŰJTEMÉNYEK, TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TÁRLATOK - Buschmann Ferenc-Mező Szilveszter-Vadász István: Lepkék, mamutok, jegecek... A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumi Szervezet természettudományi gyűjteményének bemutatása
65%-a. Több, a magyar faunára jellemző endernikus lepkefaj, illetve -alfaj új előfordulásának bizonyító példányai is megtalálhatók a gyéíjteményben. Ezek közül külön ki kell emelni a nagy szikibagolvlepkét (Gortyna borelii lunata), a sziki ürömbagolylepkét (Saragossaporosa kenderisiensis), a tatárjuhar-fésűsbagolylepkét (Dios%eghyana schmidti), illetve a Vörös Könyvben is szereplő magyar tavaszi-fésűsbagoly lepkét (Dioszeghyana schmidü). Természetesen terjedelmi okok miatt megközelítőleg sem sorolható fel a Jász Múzeum nagylepkegyéíjtemény bagolylepkeanyagának minden említést érdemlő faja. De talán így is ízelítőit ad e rövid összefoglaló a diverzitásról, s arról, hogy az emberi tevékenység okozta környezed hatások milyen változásokat eredményeznek az élővilágban. Egyes fajok megritkulnak vagy éppen teljesen el is tűnhetnek egy-egy térségből, míg mások terjeszkedni tudnak és olyan helyeken is felbukkanhatnak, ahol azelőtt nyomuk sem volt. Ezeket az alig-alig érzékelhető fauniszdkai változásokat csak rendszeres gyűjtő-megfigyelő munkával követhetjük nyomon. Ennek bizonyítékai azok a gyűjteménybe helyezett és biztonságban megőrzött példányok, amelyek remélhetőleg tanulságul szolgálhatnak az utókor számára. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum természettudományi gyűjteménye A Tiszazugi Földrajzi Múzeumot egy helybéli földrajztanár, Varga Lajos alapította 1956-ban. Kezded gyűjteményének sokáig a Hajnóczy József Gimnázium földrajzszertára adott otthont. Sok-sok évnek kellett eltelnie, míg a kitartó és áldozatos munkával összegyűjtött hatalmas anyag jelenlegi — s remélhetőleg végleges — helyére keriilt. A múzeum „magjául" cg)' földrajzszakkör szolgált, amelynek vezetésével Varga Lajost bízták meg. A tanár úr nagy lelkesedéssel és szorgalommal látott munkához. A gyakori anyagi nehézségek azonban gátat szabtak a további fejlődésnek, mígnem a földrajzi szakkört hivatalosan „bejárták". Varga Lajos ezt követően majd e gy évtizeden át minden anyagi támogatás nélkül, gyakorlatilag társadalmi munkában végezte az önként vállalt munkát. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kezdetben főleg Tiszaföldvár, valamint a település szűkebb környezetének földrajzi kutatását tűzte ki célul, ám az alapítő javaslatára a gyűjtőterület csakhamar kibővült az egész Tiszazugra. Noha a múzeum „vonzáskörzete" az intézmény nevében is szereplő mintegy 7 200 km 2-es kistáj, a Tiszazug, az alapítás óta eltelt ötven esztendő alatt a múzeumban tevékenykedő muzeológusok az ország egyéb tájairól származó földrajzi-földtani anyagot is módszeresen gyűjtötték, kutatták, s ezzel JászNagykun-Szolnok megyében egyedülállóan gazdag természettudományos gyűjteményt hoztak létre. A múzeum udvarán megannyi, az ország legkülönbözőbb területeiről származó kőzettömb sorakozik. Van közöttük gránit Mórágyról, permi vörös homokkéi a Balaton-felvidékről, szalagos andezit a Mátrából, réü mészkő Tiszakécskéről, lajtamészkő Fertőrákosról. Ezeken kívül a raktárakban még mintegy 250 darab fúrásmag, több mint 2600 darab különböző kőzet-, ásvány-, talajés üledékminta található. Ezek dobozokba zárva várják a gyéíjtemény új, tágasabb épületbe történő átköltöztetését, ahol cg}' látványos kiálHtás keretében lehetne bemutatni a ritka darabokat az érdeklődő nagyközönségnek. A múzeumban található fúrásmagok Hajdúszoboszló és az Alföld délkeled részéről származnak; szénhidrogén-kutatás, illetőleg hévízfeltáró munkálatok során hozták a felszínre őket. Ezek mellett olyan fúrásminták is vannak, amelyek a Tiszazug mélyföldtani viszonyait tárják a figyelmes szemléiéi elé. A fúrásminták túlnyomó részét Kovács Gábor geológusmérnök gyűjtötte és adományozta a múzeumnak 1959 és 1964 között. A múzeum mlajdonában van számos Tiszaföldvárról, Tiszakürtről, Martfűről, illetve Nagyrévről származó fúrásminta is. Ezek Vincze Marianna (MOL Rt.) jóvoltából kerültek az intézménybe 2001-ben, s jelenleg a 2001. június 2-án megnyílt állandó kiálHtás földtani részlegét színesídk egy görgős mintavevő társaságában. Itt kell megemlítenünk a tiszaföldvári téglagyár falából vett három és fél métert bemutató, ősmaradványokat is rejtő rétegsor méretarányosan kicsinyített szelvényét is. Korát a Helsinki Egyetem Földtudományi Laboratóriumában határozták meg radiokarbon módszerrel. A vizsgálat eredménye 17 100 (±240) év — tehát a réteg anyaga a pleisztocén végén, a würmben keletkezett.
