Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Nógrád megyei adatok Tiszaföldvár XVII. századi birtoklástörténetéhez

Tiszaföldvárt, Martfűt és Kengyelt (bár az utóbbiakra Balay már korábban is igényt tartott).

37 Balay Vezsenyi édesanyjának a testvére, és egri gyalogoskapitány volt, ki 1565-ben Kecskemét Vß-at is bírta. 1581—82-ben már ő és unokaöccse is elhalt, így birtokaikat előbb Kolonics Bertalan, majd Rákóczi Zsigmond egri főkapitányok kapták meg. Nagy Iván utcSbbival kapcsolatban azt jegyezte meg, hogy 1590-ben nyerte el a Vezsenyi Gáspár-féle kecskeméti részeket. Rákóczi Zsigmond utóbb birtokait fiai György (a leendő erdélyi fejedelem), illetve Pál között osztotta fel.

38 Hogy ki kapta a Tisza menti ingatlanokat, azt nem tudni, ám itt egy nagyon furcsa problémával találkozunk. A másodszülött, 1636-ban országbíróként elhalt Rákóczi Pál felesége, valamint gyermekei (László és Anna-Mária) anyja — Nagy Iván, majd újabban Horn Ildikó Rákóczi László naplójához fűzött jegyzetei szerint — hetesi Pethe Anna volt, Pethe László lánya. O férje halálakor már súlyos beteg volt, és miután gyermekeit — férje végrendelete ellenére — Bécsbe vitte, 1637 júliusában maga is ott halt meg.

39 Ez az adat Hetessi Anna és hetesi Pethe Anna azonosságát alapjaiban cáfolja, ugyanakkor a birtokok egyezése mégis igen közeli rokoni kapcsolatot tételez fel. Hogy mi ennek az oka? — nem tudjuk. Talán az sem zárható ki, hogy 1641-ben Hetessi Anna valóban Kata volt, s hetessi Pethe Anna igen közeli rokona. Talán erre utal, hogy 1656. március 26-án Rákóczi László Füleken gagyi Báthory Lászlónál (Báthory Zsigmond és Hetessi Anna/Kata fiánál) szállt meg, ami közeli kapcsolatot (rokonságot?) tételez fel.

40 Hogy mi is itt a helyzet, annak felderítése további kutatások feladata. E vonalon röviden szólnunk kell még a Barkóczyakról. A szálai és tavarnai előnevű, zempléni eredetű család a XVI. századtól emelkedett fel, szerzett birtokokat, s nyert főnemesi címet. Barkóczy László 1600-ban neje, a már említett Rosályi Kunok közül származó Anna után Nógrádban perelt olyan birtokokat, melyekre éppen hetesi Pethe László szerzett adományt. Ennek a Barkóczy Lászlónak volt a fia aztán az a László, aki 1641-ben árendába vette Hetessi Anna/Kata ingatlanait. Ezek alighanem azok a birtokok voltak, amelyekért az apák annak idején pereskedtek. Ugyan a Barkóczyaknak más, Tiszaföldvárhoz fűződő közveden kapcsolódásáról nem tudunk, de talán az 1600 körüli pereskedés alapján igényeltek itteni javakat a későbbiekben is.

41 Összegzés helyett Tanulmányunkban a három Sugár-féle forrás Tiszaföldvárral való kapcsolatát kíséreltük meg megvilágítani. Véleményünk szerint mindegyik a településhez köthető, még akkor is, ha a birtokjog és igény — mint számos más esetben — nem biztos, hog}' a felsorolt családok itteni tényleges birtoklását is jelentette. Ugyanakkor úgy tűnik, a Toóth Dezső-féle birtokosi névsornak gyakorlatilag valamennyi tagját sikerült főbb vonalakban behatárolni, illetve rokoni kapcsolataikat felvázolni. Mondandónkat azzal zárhatjuk, hogy az elkövetkező kutatások és kutatók számára — különösen Kecskemét város birtoklástörténetének feltárása — hozhat újat e témában. Láthattuk, a korszakban ez szorosan, több szálon is kapcsolódott Földváréhoz. 37 Országos Levéltár. Adatbázisok. Királyi Könyvek. 1571. 01. 30. (internet) — Utóbb fedeztem fel, hogy 1563. február 17-én — noha ekkor Olcsarovics Demeter gyulai tiszt volt Földvár ura — számos egri tisztet (köztük Balayt) is említik Földvár és Martfű uraként, a zavaros viszonyok következtében. Ekkor egyébként az egri káptalan jelentette, hogy Ráskay István magvaszakadtával Gersei Pető Jánost a Ráskay Balázs-féle javak egy részébe, azaz Credo váruradalmába beiktatta, és az ellentmondókat megidézte. Ekkor Balai István mellett Tornyalyi Pál, Vitéz János, Sukán János, Gadócsi Gábor, Kiss Simon, Sándor Mátyás és Mezey Pál egri katonák földvári és martfűi részeit említik. In: GERES 1 Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára III. 1491—1600. Budapest, 1885. 339. o. 38 ZOMBORY i. m. 104—105. o.; NAGY i. m. 9. köt. 60-1—605. o.; BOROVSZKY: Pest Pilis-Solt-Kiskun ... II. köt. 337. o. 39 HORN Ildikó: Rákóczi László naplója. Magyar Hírmondó. Budapest, 1990. 434—435. o. 40 Uo. 212. o. 41 NAGY i. m. I. köt. 196—197. o.