Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Nógrád megyei adatok Tiszaföldvár XVII. századi birtoklástörténetéhez

TISZAVJLAG I. A Báthoryak Tiszaföldváron Elöljáróban annyit, hogy az alábbiakban nem a Lengyelországnak nagy uralkodót adó, Guthkeled nembeli somlyai Báthoryakról lesz szó. Nekik — tudtunkkal — semmi közük sem volt a Közép-Tisza vidékéhez. Itt a Palócföldön, illetve a történelmi Északkelet-Magyarországon birtokos egykor hatalmas Aba nemzetség egy régi, de kisebb jelentőségű oldalága, a gagyi Báthoryak földvári kapcsolatait kíséreljük meg felvázolni. Magáról a családról nem ismert történed összefoglalás. Az érintett Báthorv Zsigmondról is csak annyit tudunk, hogy első neje Barna Zsuzsa, a második Hetessi Anna — Nagy Ivánnál és forrásunkban is két alkalommal Kata(!) — volt. Hogy a gagyi Báthoryaknak volt-e korábban valamiféle birtokjoguk e tájon, az nem ismert. Második felesége, Hetessi Anna/Kata rokoni kapcsolatai azonban önmagukban is érintik Tiszaföldvárt.

33 Kik is voltak a Hetessiek? E nevet a családtörténeti irodalomban önállóan nem találtam meg, csak mint nemesi előnevet. A hetesi Pethe család Somogy vármegyéből származott el a török hódítás korában Torna és Abauj vármegyékbe, s ezeket Toóth Dezső is felsorolja a tiszaföldvári birtokosok között.

34 1592-ben hetesi Pethe László Torna vármegye főispánjaként megvásárolta Oroszy János és Kis András kecskeméti birtokrészét (illetve a jelek szerint az ahhoz tartozó, de fel nem sorolt tartozékokat). Hogy Földvár (részben?) idetartozott, azt a későbbi események mutatják. Az eladás miatt ugyanis Rozsályi Kun Gáspár özvegye Pelényi Anna pert indított, ami végül 1612-ben egyezséggel ért véget. Ennek értelmében hetesi Pethe László (fiai Márton, György és István, valamint Anna lánya! nevében) megosztozott Rozsálviné Annával és örököseivel (a lánya Anna, veje Barkóczy László, s gyermekeik Ferenc, Zsigmond, Mária, Anna) a nógrádi Bokafalva, Feketeerdő, Keszi, Kaspere, Mihálygeredje, Nagyazar, Nagvperse, Pelény, Pinczfalva, Telek, Terbelia, a gömöri Dobutorkiaf?), Kisérd, Mesterian, Pongyelok, Rimazsaluzsány, a hevesi Felsőerdőtelek, Ivagy, Kövesd, Pósváralja, Szentmarja, Tenk, valamint a nagyhonti Alsóbátka, s végül a Pest megyei Kecskemét, Kengyel, Pánd, Piüs és Tiszaföldvár birtokokon.

35 Az 1612-es birtokfelsorolást az 1641-essél összevetve számos azonos helységnév figyelhető meg, ami a kapcsolat nyilvánvaló bizonyatéka. Ugyanakkor 1641-ben a majd harminc évvel korábban szereplő személyek legtöbbjével is találkozunk, s gyanítható, hogy épp a korábbi megosztás nyomán kerülhetett sor az ekkori zálogügyletre. Az elmondottak alapján úgy tiínik, hogy a második forrást is bízvást kapcsolhatjuk Tiszaföldvárhoz, sőt az a Toóth-féle birtokosi névsor újabb családjaira nézve (Pethe, Barkóczy) nyújt konkrét adatokat. A tárgyaltak alapján két kérdés vetődik fel. Az egyik az, hogy az 1641-ben özvegyként említett Hetessi Anna/Kata azonos-e hetesi Pethe Annával. A másik pedig az, hogy a hetesi Pethék mikor és hogyan jelentek meg, jutottak Tiszaföldvár birtokába. A későbbiekben még részletesen kifejtett okok miatt elsőnek a második kérdésre próbálunk meg válaszolni, mivel ezzel kapcsolatban két út is valószínűsíthető. Az első a Pelényi család leszármazása alapján rajzolható meg. E Nógrád megyei családbéil származott Pelényi Bálint, ki egri végvári tisztként számos adományban részesült. 1565-ben Kecskemét 1 /8-át birtokolta, s talán idővel Földvár részeit is. Halála után, 1580-ban javai anyai ágon örökségként jutottak Szentmarjai Györgyhöz és Ferenchez, akiktől azokat 1592-ben II. Rudolf hűtlenség címén elvette. Ezeket kapta meg aztán a már említett hetesi Pethe László, ám Szentmarjai György fegyveres ellenállása miatt annak haláláig (1601) nem tudta jogait érvényesíteni. Feltehetően ez a kecskeméti '/Vad rész került 1614től gagyi Báthory Zsigmond birtokába, s vele bizonnyal Földvár egy része is. Utóbb azonban e jogcím elenyészhetett, mivel amikor 1702-ben a Báthoryaknak István halálával magva szakadt, Földvárról már nem emlékeztek meg.

30 A másik vonalhoz egészen a XVI. század közepéig kell visszamennünk. Annak idején máileírtuk, hogy Balay (Farky) István és unokaöccse Vezsenyi Gáspár I. Miksa 1572. január 30-i adományával nyerte el Kecskemét részeit, valamint 33 NAGY I. köt. 233—234. o. 34 Uo. IX. köt. 255—256. o. 35 ZOMBORY Géza: Kecskemét város földesurai és nemes családjai. Magyar Családtörténeti Szemle, 1938. 44. o. 36 Uo. 19,44. o.