Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

ÉRTEKEZÉSEK - Gy. Fekete István: Hadműveletek Tiszaföldvár térségében 1944 őszén

tőle délre eső területeket. Ebben az ezredben Po—2-es (Polikarpov) gépek is voltak, melyek többségét pilőtanők vezették.

25 November 3-án a IV. páncélos hadtest parancsnoksága Ujszászról Jászberénybe települt át, de Szolnok védelmét továbbra is Kleeman tábornok szervezte. A védelem a vasúti hídtól a cukorgyárig a Tisza vonalára épült. A vasúti hídtól a hajóállomásig német SS-alakulatok, majd onnan a cukorgyárig magyar csendőr alegységek rendezkedtek be. November 4-én a szovjetek elfoglalták Szolnokot, amit a Szovjet Tájékoztatási Iroda külön közleményben adott hírül, ez volt ugyanis az első nagyobb város a Tisza jobb partján, amit birtokukba vettek. A szovjet—román csapatok október 6. és november 4. között 150—270 kilométert nyomultak előre. A megye tiszántúli térségeiben folytatott harcokban 2 ezer embert (halott, eltűnt, súlyos sebesült) és 300 harckocsit vesztettek.

26 A negyedik, befejező szakasz november 5. és 17. között A hadműveletek negyedik szakaszában Maünovszkij marsall a front fócsapását a Duna— Tisza közéről Szolnok—Jászberény—Hatvan irányába helyezte át. A támadás november 11-én indult meg, és 16-án már kiadták a parancsot a visszavonulásra a Mátra déli lejtőin húzódó Karola-állásokba. 6. ábra. A szovjet—román támadó csoportosítáis ]ászyNagykun-Szplnok megye területén 1944. november 5-én

27 2. Ukrán Front S3, hds Plijev lo-gé csoport 7. gá hds 1. román hds A 2. bkrán Front parancsnoksága a hadméíveleti területeken felhatalmazást kapott arra, hogy csapatai ellátásához a szükséges anyagi javak egy részét pénzbeli ellenszolgáltatás fejében a lakosságtól szerezze be. Mivel ebben az időben a közigazgatás zilált állapotban volt, gyakran előfordult, hogy a csapatok a lakossággal kötöttek megállapodásokat. Ezen intézkedés „vadhajtásaként" a szabad rablás vált gyakorlattá a katonák között, a lakosság pedig „%abrálás"-ként emlegette az egyes katonák által végrehajtott közönséges fosztogatást. Az előbbi felett gyakran szemet hunytak, míg az utóbbival szemben — ha az a szovjet parancsnokság tudomására jutott — keményen felléptek. A büntetés kiszabása erősen „parancsnokfüggő" volt, így a lakosság se nagyon mert panaszkodni a katonákra. A lopáson, fosztogatáson kívül gyakran előfordultak erőszakoskodások is. Öcsödön Pavel Luknyickij szovjet újságíró ezzel kapcsolatban eléggé tapintatosan a következőket írta: „A faluban csak a% öregek maradtak, bogy hová lettek a fiatalok azt nem lehet tudni, valószínűleg a tanyákon rejtőztek. A magyar mozdulataiban, szolgálatkészségében félelem, rettegés bujkált a győzőkkel, a félelmetes és érthetetlen győztesekkel szemben ... A hitleristák mielőtt elmenekültek a% országból, mindent elkövettek, hogy megrágalmazzanak, befeketítsenek bennünket. "

2S 25 SZÁVA i. m. 162. o. 26 SZÁVA i. m. 160. o.; Sz. M. STYEMENKO: A vezérkar a háború éveiben. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1975,274. o. 27 DOMBRÁDY—TÓTH i. m. 383—384. o. 28 Pavel LUKNYICKIJ: Magyar napló. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1980, 12. o.