Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

ÉRTEKEZÉSEK - Nagy Molnár Miklós: Egy földvári kanta története

Egy földvári kanta története Dr. Nagy Molnár Miklós* The history of a Tiszaföldvár can — The large-sized two-handled can owned by the Fekecsfamily was made in the nearby famed centre of pottery, in Mezőtúr. There are three thumbed bindings running around its side. Under the mouth of the dish on the shoulder one can read: "In theyear of 1876, 17OctoberFA". The maker of the can strengthened the decorativity ofthe yellow base colour with green glaze spatter. The green patchesfill the surface between the bindings. The two thumbed decorated handles come from the collar under the mouth and joins the sidejust above the bindings. The shape of the can is in accord with the shapes of the early black unglazpd, later green glazed big cans, which were mainly used as dishes for The Holy Communion. Its appliqué bindings can also be connected to the decoration of the early green glazed pottery. From the point of view of the shape and decoration it also resembles the "dudi" coloured cans made for the Tiszaföldvár Church. Tiszaföldváron a Fekecs család tulajdonában van egy nagyméretű kétfüles kanta, amely a tulajdonosok feltételezése szerint a közeli jeles fazekasközpontban, Mezőtúron készült. Az 50 cm magas kanta oldalán három ujjnyomásos abroncs fut körbe. Az edény a szája alatti vállrészen ugyancsak rátétes, amelyen az „ 1876 évben október 17 FA" felirat olvasható. Az oldalán körbefutó ujjnyomásos abroncsok közét ferde ujjnyomásos díszek osztják háromszög alakú egységekre. Az ez alatt látható két abroncs közötd részt pedig a rátétes díszek négyzet alakú egységekre tagolják A sárga alapszínű kanta dekorativitását az edény készítője zöldmázas fröcsköléssel erősítette. A zöld foltok kitöltik az abroncsok közeit. Az edény száj alatd pereméből indul ki a középen szintén ujjnyomással díszített két fül, amely a középső abroncs felett csatlakozik az edényfalhoz.

1 Első tulajdonosa a jómódú parasztpolgári család tagja, Fekecs András volt, a kantát tőle örökölték leszármazottai. Az edény egykor folyadék tárolására szolgált, mai tulajdonosai pedig elsősorban különböző magvakat tárolnak benne. Mezőtúron a fazekasság régi múltra tekinthet vissza, már a középkorban is igen kiváló adottságokkal rendelkezett. Az írásos adatok mellett tárgyi emlékeink is a fazekasság korai meglétére utalnak. A város határában, az egykori Túrtő területén folytatott ásatások során, illetve a belterületről kerültek elő mázatlan kályhaszemek, kályhacsempék, valamint korsónyakak is. Mezőtúr fazekassága a XIX. században érte el csúcspontját, ez a nagymérvű felfutás időszaka. A város fazekasságának mindvégig alapvető sajátossága, hogy főként fennálló edényeket — elsősorban korsókat — készítettek a helyi mesterek. A XIX. század fazekassága — csakúgy, mint a következő század kerámiaművessége — jól elkülöníthető szakaszokra, stíluskorszakokra osztható. Az egyes korszakokat leginkább az általánosan elterjedt edények alapszíne alapján lehet elhatárolni egymástól. Ezek nagyjából időrendi sorrendben követték egymást. Az egyes stíluskorszakok időrendi határai nem teljesen merevek, az egyes szakaszok kezdete és végpontja nem köthető csupán egyetlen évszámhoz. Megfigyelhető, hogy a korábbi korszakokra jellemző edénytípusok és -formák, az edényszínek a későbbi időpontokban is megmaradtak, feltűntek. A fekete edények közül a legkorábbi darabok általában nem, vagy alig díszítettek. Az egyszerű díszítménvt a már bőrkeménységűre szikkadt tárgyak felületére kaviccsal, békasóval (a Berettyó folyóból szedett kvarckaviccsal), esetleg disznóagyarral csiszolták, „sikálták". Később ugyanezzel az eljárással a korsók, kanták vállaira írtak mintát, a leggyakrabban geometrikus virágokat. A nagyobb méretűeket gyakran rátétes díszítménnyel is ellátták. Ennek legegyszerűbb változata az volt, amikor a nagyméretű — elsősorban a kétfüles — kanták oldalára rátétes szalagot, abroncsot tettek, amelyet ujjnyomással is díszítettek. Holl Imre kutatásai alapján feltételezi, * Igazgató, Győrffy István Nagykun Múzeum, 5300 Karcag, Kálvin tér 4. E-mail: karcagimuzcum(ájnctquick.hu 1 Az edényre Mező Szilveszter, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum mh. igazgatója hívta fel a figyelmemet. Ezúton köszönöm meg segítségét, s az általa készített fényképet.