Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

ÉRTEKEZÉSEK - Gyevnár László: A tiszaföldvári polgári fiú- és leányiskola megalakulása és helytörténeti összefüggései

Oktatás és nevelés az új polgári törvény szellemében Az új polgári iskolai törvény célja az volt, hogy a tanulót vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben nevelje, gyakorlati irányú általános műveltséghez juttassa és az életre fölkészítse, továbbá segítse elő a továbbtanulást a különböző középés felsőfokú tanintézményekben. A polgári leányiskoláknál további célként jelentkezett még az, hogy művelt, magyar polgári háziasszonyt neveljen. Az új törvény a polgári iskola helyét a közoktatásban pontosan kijelölte, minden más iskolától függetlenítette és a középiskolák mintájára az oktatás szolgálatába helyezte. Megjelölte a polgári iskoláknak a szakiskolákhoz való viszonyát, ugyanakkor azok ellenőrzését kivette a tanfelügyelő hatásköréből. Erre a célra külön polgári iskolai felügyeletet rendelt el, s az addigi iskolai gondnokságokat megszüntette. Tervbe vették azt is, hogy a tanítóképző főiskolai oktatást Szegedre viszik.

12 A Tiszaföldvári Polgári Fiú- és leányiskola igazgatója, Domokos Sándor az iskola fennállásának harmadik évében szükségesnek tartotta, hogy részletes beszámolóban adjon számot az aggódó szülőknek arról, hogy gyermekeik a polgári iskola elvégzése után milyen továbbtanulási lehetőségek közül választhatnak. Ezt azért látta különösen szükségesnek, mivel a szülők eléggé tájékozatlanok voltak e téren, és csak igen ritka esetekben járultak az iskolavczetőség elé felvilágosításért. Emellett arra kérte Domokos a szülőket, hogy gyermekeiket az elemi iskola 4. osztályából a polgári iskolába írassák be. Ezzel lehetővé vált, hogy a tanulók kevesebb idő alatt végezzék el a későbbi nyolc általánosnak megfelelő osztályokat, mint ahogy azt egyébként tehetnék (6 elemi+4 polgári=8 általános). Domokos írásában részletesen bemutatta, hogy a polgári iskola befejezése után a diákoknak milyen továbbtanulási lehetőségeik vannak. Jelentkezhettek egyrészt felső mezőgazdasági iskolába (melynek elvégzése után beiratkozhattak a gazdasági akadémiák valamelyikébe), illetve a gimnázium vagy a reáliskola 5. osztályába (különbözeti „vizsgálat" letétele után), a felső kereskedelmi iskolába és tanítóképző-intézetekbe. Emellett különböző ipari szakiskolákban tanulhattak tovább, úgymint: felső ipariskola (Budapest— faipari, gépészeti, fém-vasipari, vegyészeti szakosztály; Szeged — vas- és fémesztergályos, vasoméi, villamos áramú berendezések szakosztálya; Országos M. Királyi Iparművészeti Iskola, Budapest — belső építész, lakásberendező, szobrász, kisplasztikái, grafikai, ötvös, textil, agyagipari, díszítő-festő szakosztály; Budapest — textilipari (szövőmesteri) iskola; Szeged — faipari; Szolnok — fa- és kőipari; Újpest, Debrecen, Miskolc, Győr, Pécs — fa- és fémipari iskola). Jelentkezhettek továbbá kertészeti tanintézetekbe, valamint zeneművészeti iskolákba és akadémiára. Betölthettek még különböző állásokat, így lehetett valaki postatiszt, vasúti altiszt, telekkönywezető, végrehajtó és irodatiszt (a szükséges „vizsgálat" letétele után). A polgári leányiskola növendékei továbbtanulhattak a felső leányiskolák 5. osztályában, a telső kereskedelmi iskolák első évfolyamán, a leány középiskolák 5. osztályában (különbözeti vizsga után), a tanító- és civónőképző 1. évfolyamán, az Országos Zeneakadémián, a képzőművészeti főiskolán, az Amizoni-féle háztartási iskolákban, az országos nőipariskolában, a női kézimunka tanfolyamokon, a posta- és távírdakezelő, valamint a vasúti pénztárosi tanfolyamon.

13 E meglehetósen száraz leírásból napjainkban igencsak nehéz kihámozni a lényeget, amire 1930—1932 körül a „Tiszaföldvár és Vidéke" több alkalommal is utalt. Nevezetesen arról volt szó, hogy a jobb iparosok és kereskedők ekkoriban már sokszor csak 4 polgári megléte esetén alkalmaztak új munkaerőt, azaz az „alulképzettek" elhelyezkedése mind nehezebbé vált. A lapban többen is kifejtették, hogy az iskola elvesztésével 50 évre Tiszaföldvár kultúráját is eltemethetik, ráadásul a diákokkal legalább évi 100 ezer pengőnyi pénzforgalmat veszíthet el a település.

14 12 A Tiszaföldvári M. Kir. Állami ... 1926—27. 13 A Tiszaföldvári M. Kir. Állami ... 1928—29. 14 Tiszaföldvár és Vidéke, 1930. márc. 16., 1932. jún. 19. és 26.