Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

ÉRTEKEZÉSEK - Gulyás Katalin: A zsidóság emlékei Tiszaföldváron

geket (gyapjú, gabona, bor), s a megszorulok számára pénzt kölcsönöztek. Az 1837-ben Földváron összeírt 3 izraelita közül kettő személyére fénv derül a helység tanácsának végzései között: Büchler Salamon és fia, Mózes a vendégfogadót, a kocsmát és a mészárszéket bérelte a földesúrtól. Vállalkozásuk több lábon állhatott. Minden bizonnyal a levágott állatok bőrével is kereskedtek, hiszen a kisebb istállóból és húsvágó színből álló mészárszék padlását bőr szárítására használták.

2 Büchler rendelkezett szérűskerttel is,

3 s mivel maga nem gazdálkodhatott, a termények értékesítésében, közvetítésében lehetett érdekeltsége, így a szérűskert bizonyára ezek összegyűjtésére, tárolására szolgált. Legtöbbször azonban amiatt akadt a hatósággal dolga, hogy a kurta kocsmát tartók (akik a földesúri kocsmáltatási kiváltságot megkerül\

r

e, saját házuknál a maguk hasznára mérték a bort) leleplezéidvén a náluk talált italokat a megkárosított zsidó árendás mérhette szét.

4 1841-ben Büchler Salamon elköltözött Tiszaföldvárról. A tanácsi végzések ugyan továbbra is „ktuzprgói árendás'-ként emlegedk, azonban az üzletet ténylegesen a fia vitte tovább.

3 A számára kiadott A tiszafóldvári zsinagóga női karzatát tartó oszlop bronz oszlopfője (l arjú Róza rajza; az eredeti darab a Tiszazug? To/drajzj Slúzeum tulajdona) ajánlólevélből derül ki, hogy már 13 éve, azaz 1828 óta árendálta a helység szárazmalmát, boltját és kocsmáit, sőt utóbbiak bérletét még a következő négy évre is elnyerte. Kijárt neki az „úr" megnevezés, ami a jobbágyi társadalomban elfoglalt helyére utalt. Kiváló bizonyságlevelet kapott: az elöljáróság „egyenes lelkű kereskedőnek" és „szíves emberbarátnak" nevezi, aki nemcsak „kötelezései leszállítását a leg nagyobb pontossággal telly esítette, hanem a szűkölködők eránt is felebaráti szeretetének minden előforduló alkalommal szembetűnő jeleit adta. '

r

' A zsidók beköltözése, letelepedése Tiszaföldváron az 1830—40-es években még igen lassú folyamat: 1845-ben mindössze 18 fő izraelita vallású a 3536 főnyi lakosságból, ami körülbelül 3-4 családot jelentett, 1850—51-ben pedig 23 főt jelez a statisztika." 1843-ban bizonyosan itt lakott már Engl Zsigmond (a későbbiekben Engel és Angyal néven is előfordul), akit Büchler üzlettársaként említ forrásunk.

8 Felesége, Majerstern Mária árult a községtől bérelt boltban, ami afféle szatócsbolt lehetett, ahol a hitel sem ismeretlen, hiszen egy beszállásolt lovas káplár majdnem 18 forint adósságot halmozott tel gyolcs, „cukor csemegék és egyébb apróságok " vásárlásából.

9 1846-ban Schwarz Márton helybéli csapláros és sógora, Schwarz József zavaros üzleti ügyeire derült fény: két földvári gazdától is sikerült kölcsönt felvenniük terményvásárlásra, de a felvásárolt repcét, zabot, búzát és dohányt valami okból nem tudták értékesíteni. A sógor időközben megszökött, a felhalmozott termények pedig bírói zár alá kerültek a csapláros javaival együtt.

10 Rajtuk kívül a földváriakkal valamiféle üzleti-kereskedelmi kapcsolatban lévő házaló zsidókról is szólnak feljegyzések. 1841-ben egy Frank Sándor nevd kereskedő botrányos viselkedése miatt 12 pálcára ítéltetik és kiutasíttatik," 1842-ben Mühlhoffer 2 T. Földvár helysége 1837-től Tanács gyűlés végzéseit és más érdekes dolgokat magában foglaló jegyzőkönyve. Tiszazugi Földrajzi Múzeum (továbbiakban: TFM) Adattára. 80/1838. 3 1840. febr. 23-án eladta azt ör. Szőke Gábornak. Uo. 8/1840. 4 Uo. 51/1840., 91/1841., 147/1841, 150/1842, 195/1842. 5 A Kuczorgói csárda igen kedvező helyen feküdt: a Mezőtúrra vivő út és az otszágút, az ón. via commercialis találkozásánál — nagyjából a mai vasúri átjáróval átellenben. 6 Uo. 85/1841. 7 Uo. 5/1845.; PA] .UGYAI i. m. 397. o. 8 Uo. 201/1841. és 278/1843. A halálozási anyakönyv szerint Óbudán született 1807-ben, Földváron a Vár utca 23-ban lakott, s 1860-ban hunyt el. 9 Uo. 57/1845. 10 Schwarcz Márton javaiként lefoglaltak: 13 párnát, 2 derékaljat, 3 dunyhát, 3 tenyónyoszolyát, 1 sublótot, 1 ládát, 6 réz gyertyatartót, 1 nagy tükröt, 1 faliórát, 14 „fejér", vagyis porcelán- vagy fajansztányért, 2 rézvasalót, 2 óntánvért, 1 rézlámpást, 1 rézmozsarat, 3 vasserpenyőt, 1 üstöt, 2 tepsit, 1 keményfa asztalt, 3 fenyő karosszéket és 1 kávédarálót. A korabeli paraszti háztartások eszközanyagáról összehasonlításul: BAGI Gábor: Hagyatéki leltárak és tanulságaik. Adatok a tiszaföldvári paraszti háztartások és gazdaságok XV1I1—XIX. századi felszereléséhez. In: Múzeumi Levelek 78—79. Szolnok, 2003. 145—153. o.