Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

ÉRTEKEZÉSEK - Barabás Imre—Túri Zoltán: Néhány adalék a Tiszazug vízföldtani adottságainak és ivóvízellátásának vizsgálatához

Felső-pleisztocén: 0—134 m között Középső-pleisztocén: 134—333,5 m között Alsó-pleisztocén: 333,5—439,5 m között A felső-pleisztocén homokrétegek jelentős része kúttelepítésre alkalmatlan, az 54—91 m közötti homoksáv viszont kisebb vízigények kielégítésére hasznosítható. Meglepő módon az ŐsDuna még a középső-pleisztocén utolsó süllyedési fázisának kezdetén is ezen a területen meanderezett, vágyás a település környékének aljzatfelépítése és vízföldtani adottságai Tiszakécske hidrogeológiai és mélyszerkezeti viszonyaival mutatnak rokonságot, nem az úgynevezett „martfűi típus"-bz tartoznak. A vastag dunai homokanyag szűrőkavicsolás nélkül is 1200—1300 l/p maximális vízhozamok adására képes, és hasonló vízadó képesség tételezhető fel a kutakkal még fel nem tárt alsó-pleisztocén vízadó rétegekről is. Meg kell jegyeznünk, hogy a többi vizsgált település körzetében hasonlóan gyors pleisztocén fekvőszintsüllyedés vagy hirtelen őskörnyezetváltozás nem következett be. Nagyrév A közeli Nagyrév l-es szénhidrogén-kutató fúrás geofizikai szelvénye alapján a pleisztocén összlet felosztása a következő lehet: Felső-pleisztocén: 0—139 m között Középső-pleisztocén: 139—372 m között Alsó-pleisztocén: 372—495 m között Az eddig létesített kutak általában a 150—240 m közé eső, nem túl kedvező adottságú, 240—540 l/p maximális vízhozamokat adó homokrétegeket állították termelésbe. Ezt felismerve az egyetlen vízműkutat évekkel ezelőtt kőzkifolyóssá alakították át, a lakosságot pedig azóta a tiszainokai kistérségi vízműről látják el. Nem biztos, hogy annak idején ]ó döntés született. Ma már tudjuk, hogy az aljzat 240 m alatt igen jó vízadó képességű, dunai eredetű homokrétegeket rejt, amelyek feltehetően jobb minőségű — bórmentes — ivóvíz szolgáltatására képesek. Tiszainoka 300 m-nél mélyebb fúrás még nem mélyült le a településen, de a meglévő szelvényeket figyelembe véve a pleisztocén felosztása a következő lehet: Felső-pleisztocén: 9—168 m között Középső-pleisztocén: 168—402 m között Alsó-pleisztocén: 402—529 m között A kutak a 200—300 m közötti vastag, jó vízadó képességű homokokat csapolják meg, ezekre települ a kistérségi vízmű két kútja is. Tiszakürt Fúrás 250 m-nél mélyebbre még nem hatolt le. A feltételezett korbeosztás a következő: Felső-pleisztocén: 0—180 m között Középséi-pleisztocén: 180—450 m között Alséi-pleisztocén: 450—596 m között A kutak jórészt a 190—250 m közötti vastag, kitűnő vízadó képességű homokrétegekre települnek, tényleges vízszolgáltató kapacitásuk mégis viszonylag csekélynek mondhatő (kb. 800 l/p). Mivel a 60—160 m közötti homokrétegek is képesek 700—800 l/p vízhozam adására, ezen a településen a felső-pleisztocén rétegsor is jelentős vízbázisnak számít. Tiszaiig A felső-pleisztocén alsó homoksávjai igen jó vízadó képességűek (770—1480 l/p), ezért itt csak egyetlen kűt csapolta meg a középsőpleisztocén legfiatalabb homokrétegeit (9501/p). A feltételezett korbeosztás a következő: ^Felső-pleisztocén: 0—184 m között Középsci-pleisztocén: 184—460 m között Alsó-pleisztocén: 460—608 m között Tiszasas A felső-pleisztocén homoksávok itt is kiváló vízadó képességűek (1300—1850 l/p), ezért a kutak ezekre települnek. A feltételezett korbeosztás a következő: Felső-pleisztocén: 0—186 m között Középső-pleisztocén: 186—465 m között Alsó-pleisztocén: 465—616 m között