Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Varga Lajos: A tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum a földrajzpedagógia szolgálatában

SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL meges „keresztjeit" veszik csak észre, illetve raktározzák el magukban, de a geografikum iránt fogékony tanulók észreveszik e felületi jelenségek mögött az elmaradt naturális gazdálkodást és primitív naturális élet komplexumát is. Földrajzi szakköri összejöveteleink egy részét a múzeumban, más részét a terepen tartjuk hosszú évek óta. Minden ilyen kétórás összejövetelre kijelölök egy-egy témát a Tiszazug természeti vagy gazdasági földrajzából. így pl. egyik foglalkozás anyaga az alföldi lösz keletkezése, tiszazugi formái és felhasználása. A szemléltetés könnyen megy, mert a változatos alföldi löszanyagból gazdag gyűjteményünk van. Amit évezredek során alföldi löszből, „sárgaföldből" készítettek a különböző társadalmak, az kisebb-nagyobb mennyiségben megvan a múzeum gyűjteményében is. Ami a neolithicumtól a szocialista szervezésű Háziipari Szövetkezetig készült „sárgaföldből", azt láthatják és tapinthatják a tanulók. Szép löszcsiga-gyűjteményünk kapcsolatot teremt a biológiával, éghajlattannal, a holocén időszak éghajlati változásaival, de a téglagyártással, vályogvetéssel, cserépedény-készítéssel is. A nagy területű tiszaföldvári vályogvető telepen löszbabákat, neolithicus cserepeket és csontokat gyűjtünk, ugyanakkor a tanulók végignézik a vályogvetés hagyományos, népi munkafolyamatait is. E megfigyelés, gyűjtőmunka közben idő és lehetőség nyílik arra, hogy posztpleisztocén-óholocén löszcsigákat (Succinea oblonga, Fruticicola hispida terrena) gyűjtsünk, és röviden ismertethessem azokat Rotarides Mihály vizsgálatai alapján. így állattani ismereteket is kapcsolunk vizsgálódásainkhoz, de a posztpleisztocén-óholocén éghajlatváltozások megbízható, konkrét kutatását is megértik, tehát globálisan az állandó változást, fejlődést, mozgást is. E rövid tanulmányi utak során a gyerekek segítségével, vállalkozó kedvével gyűlik a múzeumi anyag is: löszbabák, talajszelvények, régészeti leletek, fényképek, növények, magok, termések, oszlopos szik, futóhomokfajták, megfigyelések a gyerekek részéről, amelyeket nemhogy elfogadunk, de megdicsérünk, jutalmazunk, „meglobogtatunk" ... GeogFöldvári tanulók erdei kiránduláson (Fotó: Szlankó István) rafikumot önállóan észrevenni: ünnepnap a múzeumszakkör, más diákok közös munkálkodásában! Tiszaföldváron és környékén gyalog, kerékpáron, autóbuszon stb. járva, kutatva, gyűjtve a diákok lassan rájönnek a „varietas"-ra: a változatokra, a változatosságra, a természet sokrétűségére. Összevontan, egyszerűsítve tanulnak ők pl. a II. osztályban a réti talajtípusról, különféle mezőségi talajról, de amikor kimegyünk a terepre, még nagyobb sokrétűségnek lesznek szemtanúi. Sőt! A „sík" alföldön szabályos talajeróziót is láthatnak évről évre tavaszonként Nagyrév határában, mégpedig kétféle formában is: a szántókról lecsorgó víz és a szél humuszt lehordó, terméketlenítő munkáját. Amikor az Alpár melletti Tőserdő rezervátumához kerékpározunk; Lakitelek mellett fejlődő életünk és a tájadottságok még mindig szoros kapcsolatát élesen látják a gombamódra szaporodó korszerű házak és a vályogvetés ősi módszerei között. Először a vályogvető gödrök hosszű sorát, ezek primitív vízellátását szemléljük meg, majd újból kerékpárra szállva, a Tőserdőig látjuk a kitermelt vályogból készült, de korszerű formájú és beosztású nagyablakos házak tucatjait a műút és a vasút mentén. A Tőserdőben pár éve artézi kutat fúrtak. A kút lefolyó vize az erdőn keresztül több méter mély és több tucat méter széles „patakmedret" vájt magának, majd a „kitermelt" hordalékot az alpári nagymorotva allúviumán miniatűr hordalékkúp alakjában szétterítette. A mesterséges patak partján érett kökény bokrait „rohamozzuk" meg. A tanár is! Az is elcsapja vele a gyomrát. Majd áthatolunk keserves kar-, kéz- és lábmunkával a Tőserdő egyik ősi, bozótos részén. Tele leszünk pókhálóval, sárguló, őszi falevelekkel, mindenféle gazzal, majd kiérünk és „lemegyünk" a Hátság homokjáról a Tisza allúviumára: a nyirkos-pókhálós erdő után napsütötte, óriás morotvatáj fogad bennünket süppedő, szurkos talajjal, szénaboglyák százaival. Távolról Alpár község ül a Hátság meredek szélén az alpári Holt-Tisza és allúviuma felett... Mindezt persze „tudatosítani"