Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)
FÖLDRAJZI GYŰJTEMÉNYEK, TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TÁRLATOK - Buschmann Ferenc-Mező Szilveszter-Vadász István: Lepkék, mamutok, jegecek... A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumi Szervezet természettudományi gyűjteményének bemutatása
A Kiss Pál Múzeum természettudományi gyűjteménye A mai múzeum elődjének számító Tiszafüred-vidéki Régészeti Társulatot 1877-ben hozták létre. Az egyleti gyűjtemény alapját Tariczky Endre római katolikus plébános közel 500 darabos régészeti és numizmatikai kollekciója képezte, melyet az alapításkor ajándékozott a társulatnak. Az öntevékenységre épülő munka során szinte mindent gyéíjtöttek, s az évek során négy gyűjteménycsoport alakult ki. Az éremgyűjtemény az 1940-es évek elején már 4628 darab pénz- és egyéb érmét, bankjegyet számlált. A régiségtárnak elnevezett gyűjteményrész az 1930-as évek végére 7640 darab agyag-, kő-, csont- és vastárgy nyilvántartásba vételét jelentette. A vegyes tárgyak elnevezésű kollekciót 1941-ben 2475 db „természetrajzi tárgy, ipari készítmény és más különlegesség" képezte. A kéziratokat, térképeket, „metszpényeket" és okmányokat tartalmazó könyvtár oly mértékben gyarapodott, hogy már 1896-ra Múzeum- és Könyvtáregyletté változtatták a társulat nevét. Ez a gyűjteményrész a II. világháború éveire 7876 művet, összesen 9078 kötetet számlált. A gazdag gyűjtemény jelentős része a II. világháború során és az azt követő időszakban megsemmisült vagy eltűnt. Újabb nehézséget jelentett, hogy az 1940-es évek végére újjászerveződő egyletet 1949 végén rendeleti úton megszüntették. Az államosított keretek között kialakuló új intézmény 1952—53-ban kapta mai Ósbölény koponyája (Fotó: \ r adászlstván) nevét, és hosszú fejlődés után vált a megyei múzeumi szervezet egyik fontos tagmúzeumává. 4 Ma a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum őslénytani és vegyes természettudományi gyűjteménye mintegy 495 tételből áll. Gondozója Vadász István, természettudományi osztályvezető, aki egyben a helytörténeti anyag kezelője, gondozója és fejlesztője is. A mai gyűjtemény kialakulásához azonban hozzátartozik az egyleti gyűjtemény múltja, így annak áttekintése igen tanulságos. Az 1877-től az 1940-es évek elejéig vezetett régi leltárkönyv bejegyzései szerint az egykori természettudományi gyűjteményrészhez több mint 1373 darabból, illetve tételből álló emlékanyag tartozott. 5 A pontos szám meghatározása azért bizonytalan, mert egyrészt a tárgyakat nem a mai nyilvántartási követelményeknek megfelelően tartották számon, másrészt pedig a gyarapodási napló jellegű bejegyzésekből sok esetben nem állapítható meg a pontos darabszám. Se szeri, se száma a „csontok nagy mennyiségben találtattak", a „több darabból álló gyűjtemény " vagy „növénygyűjtemény több táblán" típusú bejegyzéseknek, ezért már pontosan nem is tudjuk megállapítani az egykori gyűjtemény pontos tétel- vagy darabszámát. A bejegyzések alapján azonban felvázolható egy hozzávetőlegesen pontos kép. Vagyis a régi gyűjteményt négy nagy gyűjteményrészre — őslénytani, állattani, növénytani és geológiai — egységre oszthatjuk. Összesen 1373, darabszámra azonosítható és több, a feljegyzések alapján meg nem számolható leletanyag alkotta a régi egyleti gyéíjtemény természettudományi együttesét. Megoszlása a következő: a hajdani őslénytani anyag 190 megnevezett darabból és „több darab"-bó\ álló gyűjteményegység. Ez 107 db megnevezett, azonosított állatcsontból (ebből 42 db-nál az „ősemló's" megjelölés szerepel), 16 db „ó'sállat" bejegyzéssel jelölt leletből, valamint 67 db összefoglalóan „egyéb csontként" számon tartott emlékanyagból állt. A többi esetben a jegyzetek egyszerűen „több darabból álló" leletet említenek, így a 190 darabból álló tételhez még ezek a darabok is hozzájöhettek, ezért ezek pontos számát nem ismerjük. 6 4 FÜVESSV Anikó: Kiss Pál Múzeum. In: Múzsák kertje. A magyar múzeumok születése. Budapest, 2002. 203—208. o. 5 Az őslénytani anyag jelentős részének újraadatolása 1952-ben történt meg, s az emlékanyag az 1952—1962 között használt leltárkönyvben került rögzítésre. A természettudományos anyag revízióját — az 52.785.1. és az 52.919.1. közötti tételeket — 1960. november 16-án Jánossy Dénes végezte el. A geológiai gyűjtemény megmaradt része ugyanakkor az 1990-es évekig hosszú évtizedeken át a múzeum pincéjében hevert. Újraadatolására csak a legutóbbi években került sor.
