Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)
FÖLDRAJZI GYŰJTEMÉNYEK, TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TÁRLATOK - Hír János: Évmilliók üzenete Nógrádban
TJSZAVILAG I. Potamides mitralis, Mátraszőlős, Ocinebrina sublavata, Ecseg, Terebralia sp., Ecseg, Calliostoma podolicum, Szirák, Pirenella picta mitrales, Szirák, Virenella picta picta, Szirák, Pirenella disjunctata, Szirák, Pirenella hartenbergensis, Szirák, Modiolus incrassatum, Szirák, Dorsanam duplicatum, Szirák. 12. A bádeni és szarmata korszakok szárazföldi flórája és faunája A Keleti-Cserhát egyik sajátossága, hogy a tengeri üledékek mellett középső-miocén lagunáris, tavi és folyóvízi képződményeket is tanulmányozhatunk, melyek az édesvízi és a szárazföldi élővilág emlékeit őrzik. Ilyen például a szurdokpüspöki és hasznosi kovaföld, a Sámsonháza közelében található kovaföldes agyag és a mátraszőlősi tarkaagyag. Növénylenyomatokat, halmaradványokat és kisebb-nagyobb gerincesek csonttöredékeit rejtik. Például orrszarvú (Aceratherium tetradactylum), kihalt páratlan ujjú patás (Chalicotherium grande) és kapafogú ősclefánt (Deinothetium bavaricum) (KRETZOI—PALFALVY 1969). Sámsonháza környékén a bádeni korú rágcsálók mellett számos krokodilfogat találtunk (HÍR et al. 1998). Mátraszőlős közelében a gazdag kisgerinces faunából flamingó (Megapaloelodus goliath) csontmaradványait gyűjtöttük be (GAL et al. 2000). A fajokban leggazdagabb bádeni flóra hazánkban a nógrádszakáü Páris-patak völgyének andezittufitjából került elő. A leletegyüttes döntő többségét már olyan nemzetségek alkotják, melyek a ma élő természetes vegetációban is megtalálhatók: például nyár (Populus), fűz (Salix), som (Cornus) és juhar (Acer). A levéllenyomatokat Lipthay Béla gyííjtötte az 1950—60-as évek folyamán, melyeket hátizsákban, robogóval szállított be a balassagyarmati Palóc Múzeumba. A leletanyag modern szemléletű revízióját KORDOS—SZAKÁLY (1984) publikálta. 6. ábra. Populus balsamoides lenyomata (Kógrádszcikál, Páris-völgy) 13. Késő miocén pannóniai korszak (11,5 millió évtől 5,6 millió évig) A Pannon-tenger (később beltó) mintegy 6 millió éves története során a partvonalak folyamatosan változtak. A Kárpát-medencéből kivezető tengeri átjárók ekkora már végleg lezárultak. Ezt a kiállításban MAGYAR et al. (1999) ősföldrajzi térképsorozatával szemléltetjük, melyet a szerzők bocsátottak rendelkezésünkre. A félig sós, majd fokozatosan kiédesedő tó sokáig a Cserhát és a Mátra déli lábainál hullámzott. Kisebb üledékfoltok bizonyítják (például Cserhátszentiván környékén), hog} 7 a víz időnként behatolt a középhegység völgyeibe és belső medencéibe is. A partvidéki mocsarakban lignit képződött (például Szirák és Egyházasdengeleg környékén). A tavat a hegyvidék felől előrenyomuló delták töltötték fel. Ezt a folyamatot mintegy 6,5 millió éve egy száraz, félsivatagi klímájú időszak is siettette. Az arid kkma alatt folyó lepusztulás szép emléke Cserhátalja hegylábfelszíne. Pannő>niai korú puhatestűeket több cserhátaljai homokbányában is gyűjthetünk. A kiállításban csak néhány jellegzetes fajt mutathatunk be a gazdag pannon puhatestű faunából:
