Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)
FÖLDRAJZI GYŰJTEMÉNYEK, TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TÁRLATOK - Hír János: Évmilliók üzenete Nógrádban
TISZAVJLAG I. Cápafogak Kazárról (hosszuk kb. 1,5—2 cm) Polynices helicina, Piliny, Clavatula asperulata, Piliny, Teliina sp,, Kincsespuszta, Macoma elliptica, Szúpatak, Scala turtonis, Kisterenye, Echinus, Kisterenye. A tengeri képződmények mellett a mocsáriédesvízi környezet üledéke a Litkei Mocsári Agyag és Tavikréta. Jellegzetes puhatestűi a Planorbarius cornu man teilt és a Tymnaea pachy gaster nógrádensis. A híres Honti-szakadékból kárpáti korú növénylenyomatok, például eg}' fenyő toboz negatívja ismeretes. 9. A középső miocén Vulkanismus A Cserhát, a Mátra, valamint a Karancs vulkáni képződményeinek nagy része a bádeni korszak tűzhányó tevékenységének eredménye. Ezt a folyamatot tenger alatti kitörések nyitották meg, amelyek vulkáni törmelékes kőzetet, úgynevezett agglomerátumot produkáltak (Hasznosi Andezit Formáció). Ennek tipikus előfordulása a hasznosi Vár-hegy. A következő fázisban nag}' erejű kitörések során került a felszínre a Tari Dácittufa. Típusszelvénye a tari Csevice-völgy felhagyott bányája. A dácittufára változatos andezitlávák és -tufák rakodtak (Mátrai Vulkánit Formáció). Valószínűleg több fázisban képződtek, és több kitörési centrumból származnak. A vulkáni utóműködés hatásai ebben a kőzettestben a legerősebbek, és itt találhatók a Mátra érces telérei is. A vulkáni tevékenység befejezéseként az úgynevezett fedőandezit lávája ömlött a felszínre, amely ma a Nyugati-Mátra 600—700 m feletti gerincein és csúcsain található. A Cserhátban, a béri Nagy-hegyen a fedőandezit sajátosan ívelt, oszlopos szerkezetben szilárdult meg. Itt állítottunk ki néhány jellegzetes mátrai ásványt, mint például: antimonit, galenit, gránát, kvarc, ametiszt, szfalerit, achát, fekete kalcit, jáspis. Többségük a mára már felhagyott gyöngyösoroszi ércbányából származik. 10. Középső miocén bádeni korszak (16,4 millió évtől 13 millió évig) Már a tűzhányó tevékenységgel egy időben, valamint annak befejeződése után a tenger partközeli zónájában képződött a lajtamészkő (Sámsonházai Formáció és Rákosi Lajtamészkő Formáció). Ez az üledék különösen nag}' számban tartalmaz ősmaradványokat: mészalgákat, mohaállatokat, korallokat, tengeri sünöket, kagylókat, csigákat. Előfordulnak benne tengeri gerincesek (halak, delfinek, fókák) csontmaradványai is. A gazdag élővilág a sekélytengeri övezetben élt. A lajtamészkő legjellegzetesebb cserháti eléifordulásai: a bujáid Csirke-hegy, a mátraszőlősi Fehérkő-bánya, a sámsonházai Buda-hegy, valamint a szúpatak! Meszes-tető. Az ősmaradvány-gyűjtemény bemutatásakor a legkevésbé sem törekedhettünk teljességre, csupán érzékeltetni tudtuk a hihetetlen fajgazdagságot. Ebbéli törekvésünkben a saját anyag mellett a Magyar Természettudományi Múzeum és a gyöngyösi Mátra Múzeum segített bennünket. Kagylók — Tamellibranchiata Gljcymerispilosus, Szúpatak, Crassatella sp., Szúpatak, Codokia leonina, Szúpatak, Cardium transdanubiana, Szúpatak, Pitaria chione, Szúpatak, Teliinaplanata, Szúpatak, Teliina lacunosa, Szentkút, Panopea menardi, Szúpatak, Pholadomya sp., Szúpatak, Pecten revolutus, Márkháza, Ringicardium transdanubiana, Márkháza, Cardita obsoletaformis, Márkháza, Modiolus excellens, Szentkút, Anomia ephippium, Szentkút, Dosinia exoleta, Szentkút, Tutraria lutraria, Szentkút, Capsa lacuniosa, Szentkút, Venus burdigalensis, Szentkút,
