Mező Szilveszter - Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. (Tiszaföldvár, 2006)

ÉRTEKEZÉSEK - Rácz Miklós: A tiszaföldvári szabadkéményes ház

Szétfűrészelt és egy melléképületbe másodlagosan beépített évszámos gerenda részlete panghat különböző helyeken — „oda még jó lesz" — beépítve, de eredeti helyükön is, a felismerhetetlenségig átépített házakban. A településkép védelmében fontos szerepe van a rendezési terv intézkedéseinek, így itt alapvető a földszintes beépítésre való korlátozás. Ezt eddig szerencsére kirívóan nem is lépték át. Meglepően sokat jelentene mind a településkép, A tornác faragott díszének részletrajza (A fotót és a rajzpkat a szerző készítette) mind a közízlés formálása szempontjából, ha néhány helyen újra megjelenne egy-egy nádtető, s a hegesztett vasrácsok helyett a deszkakerítés. Az ilyen változtatásokat, ha támogatással nem is, de például adókedvezménnyel ösztönözhetné az önkormányzat. A tiszaföldvári Tabánban, a Kossuth utca 2. számú telken álló szabadkéményes ház valóban egyedinek számít, mert ez az utolsó nádtetős, az utolsó kemencés-tűzhelypadkás és az utolsó szabadkéményes ház a régi faluból. Faragott díszes tornácával, melynek végén kamra nyílik, viszonylag „újszerűnek" számít. Padlása hagyományos, a gerendázaton nád és sártapasztás, fedélszéke az úgynevezett ollóvázas szerkezet szép példája robosztus szelemengerendával a gerincen. A szelemengerendát négy ollószerű úgynevezett székállás tartja, melyek a végfalakon és a két osztófalon állanak. Ezek között a szarufák egyenként horogszerűen elhelyezett facsappal akaszkodnak a szelemengerendára. Az egész fedélszékben nem használtak vasat, csupán fa rögzítőelemeket. Az oromfalak egyszerűek, széles deszkákkal, s a réseket fedő keskeny takarólécekkel. Díszítést csupán a szellőzőablakok adnak, s a tető széles szegélydeszkázatának kettéágazó kovácsoltvas rögzítései. Az oromfal deszkázatát szépen formázott, egyedi kovácsolt vasszegek fogják össze. Az utca felőli szobában álló kemence is „újszerű", kettős csonkagúla formájú. A szabadkémény boltozata, mely a falakra és az erős áthidaló gerendára támaszkodik, agyagba rakott téglából készült, csakúgy, mint a kémény. A padlás feljáró lépcső a tornácról nyílik, a pitvar terébe benyúlva vezet fel. A falak vályogtéglából vannak, de a lábazat magasságában már téglával körbealapozták. A ház a Gulyás családé volt. Pontos építési idejét nem ismerjük, de a XIX. század végénél feltehetőleg nem korábbi. Utolsó lakója Gulyás Pálné Varga Mária volt, az ő halála, 1998 óta lakatlan. A házat utoljára a '70-es években fedték újra náddal. Amikor ez rongálódni kezdett, az utca felőli lakószoba felett hullámpalával takarták le, a többi rész azonban mára nagyrészt tönkrement, s a beázás több helyen kárt tett már a födémben és a falakban. A házra az utóbbi években többen felfigyeltek, s miután lakatlanná vált, több kezdeményezés is történt a megmentésére.

1 Az önkormányzat 2002-ben helyi védelem alá vette, de végül, kellő szakértői támogatás hiányában, a házat menthetetlennek és további védelemre alkalmatlannak ítélték. Táj és ház — egy pusztuló érték. In: Földvár. Tiszaföldvári közéleti havilap, 2000. május