Tiszazugi Tudósítások, 2014 (1. évfolyam, 1. szám)
2014-07-01 / 1. szám
2014. július TISZAZUGI TUDÓSÍTÁSOK 3 Nézzük Magyarország emberveszteségét. A bevonultatott 3 581 000 katonából hazatért 524 000 fő, fogságba esett 833 000 fő, megsebesült 1 492 000 fő és hősi halált halt 531 000 fő. További veszteséget okoztak a katonaságot és a civil lakosságot egyaránt sújtó spanyolnátha, a tífuszjárványok és az éhínség, valamint az embertelen körülmények között fogvatartott, szerb és orosz fogságban sínylődő magyar hadifoglyok közül elhaltak. Nyilvánvaló, hogy az olasz fogságba esett magyar katonák helyzete is az előbbiekben elmondottakhoz volt hasonló. Területi következmények. A trianoni békediktátum következtében Magyarország területének 31,78%-a, 103 093 km2 Románia része lett. - A Szerémség, a Bánság nyugati része, Bácska, a Drávaköz, a Muraköz, a Muravidék Szerbiához került. Északon a főleg ruszinok által lakott Kárpátalja, a főként szlovák lakta Felvidék, a csaknem magyarok lakta Csallóköz, együttesen 61633 km2 Csehszlovákia része lett. Egy nyugati területsávot Burgerland néven Ausztria kapott meg. Fiume városát Olaszország szerezte meg. Kisebb szepességi és Árva megyei területek Lengyelországhoz kerültek. Összességében a 325 411 km2 összterületű Magyarország elveszítette területének több mint Уз-át, így területe 92 963 km2-re csökkent. Lakosságának is jóval több, mint a felét elvesztette. Az 1910-ben még 20 milliót meghaladó lakosság 7 615 117 főre csökkent. Katonai következmények. A magyar fegyveres erők összlétszámát 35 000 főben határozták meg. Megtiltották az általános védkötelezettséget. 1 750 tiszt és 1 313 altiszt volt kinevezhető. A fegyvernemek közül csak a gyalogságot és a tüzérséget engedélyezték. A folyami flottát, három naszádra korlátozták. Az ország gazdasági helyzete és a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság jelenléte 1927. március 31-ig nem tette lehetővé a hadsereg fejlesztését. Külpolitikai következmények. Magyarország nemzetközileg elszigetelődött. Négy szomszédja Csehszlovákia, Jugoszlávia, Román Királyság (ők hárman a kis antant!) és Ausztria közül egyedül csak Ausztriával nem voltak nagyobb ellenlétei. A kis antant megalakulásától folyamatosan nyomást gyakorolt Magyarországra. A sajtón és a Népszövetségen keresztül támadta a magyar politikát. Belpolitikai következmények közül csak néhányat, felsorolásszerűen. A frontról visszatért katonák és a civilek elégedetlenkedései, forrongásai. Az 1918. évi októberi őszirózsás forradalom. A Tanácsköztársaság. Az antiszemitizmus megerősödése (a zsidóság kevesebb harctéri veszteségei miatt). Az ország államformája újra királyság lett, de az ország élén a kormányzó Horthy Miklós állt 1944-ig. A háború kirobbantásától napjainkig száz év telt el. Ennek a hosszú időnek azonban nincs hatalma olyan emlékek fölött, amelyek kitörölhetetlen nyomokat hagytak a magyar nemzet, a magyar emberek testében és lelkében. Időben, minél inkább távolodunk az I. Világháború történéseitől, annál erőteljesebb és sürgetőbb a kényszer, az akkori események teljes feltárására, azok hiteles részleteinek megismerésére, a cselekvésre. Erre késztet az is, hogy a magyar nemzetet az élőerőbeni, a területi és az anyagi veszteségein túl, - egyedülálló módon - testben és lélekben is megtörték, megalázták és meggyalázták. Felmerülhet a kérdés ki fizetett és ki fizet a magyarságnak mindezért? - Ez ideig senki, mert a magyar politika gyatra hullámverései még a közelébe sem jutottak annak a felismerésnek, hogy ezért tenni, tenni és követelni kellene, úgy, mint ahogy azt mások teszik hosszú - hosszú évtizedek óta. A legnagyobb árat tehát - sokkal többet, mint bárki más, Magyarország fizette! A Trianoni békediktátumban foglalt Magyarországra vonatkozó gyalázatos kötelezettségeknek a megfogalmazói, az akkori francia, az angol, és az olasz miniszterelnök (Georges Clemenceau, David Lloyd George, Wittorio Emanuele Orlando, valamint az Amerikai Egyesült Államok elnöke (Thomas Woodrow Wilson) volt. Szomorú, hogy az 1918 óta egymást váltó rezsimeknek, az egymást váltó magyar kormányoknak a határozatlansága, a gyengesége, az esetenkénti hozzánemértése és megalkuvása következtében sorra-rendre elmulasztották az adódó változtatási lehetőségek kihasználását. Végtére is meg kellene érteni, hogy a kiválóan felkészült diplomáciával is csak apró, ideig-óráig tartó részeredmények érhetők el. Teljes értékű siker csak a diplomácia és a jól felkészített fegyveres erő szilárd szövetsége és célratörő, szoros együttműködése révén valósítható meg. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Emlékeztünk! - Emlékezzünk, a jövőben is, méltó tisztelettel mindazokra a katonákra, akik a legdrágábbat, az életüket adták e hazáért. Emlékezzünk azokra a Tiszaföldvárról bevonult és a végsőkig helytállt katonákra, akiket szeretteik hiába vártak haza, akik ismeretlen helyeken - ki tudja hol? - alusszák örök álmukat. Kérem a Tisztelt Jelenlévőket és Önökön keresztül Tiszaföldvár minden lakosát időről-időre tegyünk azért, hogy Tiszaföldvár katona áldozatainak emléke soha ne merülhessen a feledés homályába. Tiszaföldvár, 2014. július 30. Dr. Danyi István a hadtudományok kandidátusa EGY TÁBORI LELKÉSZ HARCTÉRI EMLÉKEIBŐL I. írta: dr. Szarka Gyula Krakkó felett áll az ellenség, vizárként szétterülő tömegeivel. Áttörést próbált, hogy egyrészt a szövetséges hadsereg jobbszárnyát fenyegesse, másrészt Bécs irányában nyomuljon előre. A terv persze álomnak is merész volt ilyen formában, de akadtak fantaszták az ellenséges vezérkarban, akik hittek benne és ezért kellett halálba indítani a muzsikok tízezreit a krakkói nehéz lövegek tüzkörébe s a legdicsőbb magyar hadtestek egyikének acélfala elé. A mindenféle kaliberű ágyuk dörgése és lövedékek csattogása közben rohamot készítettek elő egy domináló magaslat ellen, melynek fensikszerü tetején kiterjedt tanya állott. A magaslat és az épületek védelme alatt tömörültek az ellenséges csapatok. Maga a tanya is ellenséges őrsökkel volt tele, mint repülök és megfigyelők egyaránt megállapították. A rajvonalokban türelmetlenül várta a legénység az ellenséges rohamot. Leszállt az est; úgy látszott aznap nem történik semmi különösebb próbálkozás. Éjféltájban lövedékeink felgyújtották ez egész épületcsoportot, a kirajzó ellenséges csapat pusztító srappnel és gránáttüzbe került, majd közvetlen az égő épületek mögött beásta magát. Előőrseink egészen a tanyáig kúsztak előre és megállapították, hogy a magaslat túloldalán a fedezékek tömve vannak csapatokkal. Minden intézkedés megtörtént. Nehezen teltek a feszült várakozás percei... Egyszer aztán megindultak, mint felzavart hangyaboly, egyik hullám a másik után lökte előre a rajokat, de a védők helyükön állottak. Mire egészen reggel lett, a rohamot is visszaverték a hős csapatok, sőt ellenállhatatlan lendülettel előre törtek s elfoglalták a magaslat tetejét, melyen a füstölgő romok fekete szemfedőt borítottak sok ellenséges katona holttestére. Az orosz hátrább vonult, mert minden magasabb pont csapatainak kezében volt s ily körülmények közt jutottam hozzá, hogy a magaslat lábánál most már egészen vonalaink mögött fekvő kicsiny lengyel-orosz falu temetőjében, rendes temetési szertartás után, áldjam meg a lefolyt ütközetben elesett 372 orosz és 56 magyar hős holtestét, melyeket aztán bajtársi részvéttel adtunk az örök pihenésnek... Záradékul a történeti hűség leszögezésére, meg kell említenem, hogy a temetési szertartás alatt, akár véletlenből akár szándékosan - a temető egy távolabbi (150— 200 lépésnyire) részében egy, az ellenség által küldött srappnel robbant fel, de ez a megható, ünnepélyes szertartást sem meg nem zavarta, sem meg nem rövidítette. Megszokott jelenség volt s amint szétestek szikrázó darabjai a küldött lövedéknek, mint hulló csillagok pompázatos lefutása az ég pereméről, glóriát vontak lobbanó fényökkel a dicsőség csendesen alvó hőseire. Békés álmukat nem zavarta többé semmi. Tiszaföldvár és Vidéke, II. évfolyam 19. szám, 1930. május 11. EGY TÁBORI LELKÉSZ HARCTÉRI EMLÉKEIBŐL II. írta: dr. Szarka Gyula Az ezredessel ott álltam a kimondhatatlan nevű hegycsúcson, melyet az osztrákok Krn-nek, a horvátok Creni vhr-nek, az olaszok Caporettónak s az oldalán sorjázó jól kiépített fedezékekben szorongó debreceni bakák egyszerűen Körömhegynek neveztek. Szólt az ezredes: Milyen csodálatos nép ez a mienk, minden helyzetben feltalálja magát. Az előbb vizsgáltam őket s azzal szórakoztak, hogy három csajkát botok végére tűzve kitartottak a fedezékből s a fogadók egész raja leste, hogy a túloldalról puskázó digók, melyik edényt törik szét elsősorban s akik arra tettek, azok nyertek: cigarettát, dohányt s más egyebet, a legnagyobb tarkaságban. Később eltanulták valahogy az olaszok is s most innen is, túlról js folyik a játék s még el sem tilthatom, mert egyrészt a halálos unalom többet árt a harckészségnek, mint bármi más, másrészt meg kitűnő céllövészeti gyakorlat az egész. Nevetés, lárma, mulatság az egész frontszakasz s én szeretem a vidám katonákat, - fejezte be szavait. Erről meg a „kis kőműves“ jut eszembe, akit te temettél el, vagyis azt, ami belőle megmaradt. Ezalatt odalent mind élénkebb lett a lövöldözés, az ezredes felfigyelt. Valami készül, - mormogta s már is elsietett az egyik összekötő árok felé, amelyet állandóan ellenséges tűz pásztázott. Én meg odadültem azon emlékmű párkányzatához, amely a csúcson hirdette, egy korábbi dicsőséges előretörés hőseinek nevét, aranykoszoruba fűzve a hősöket s szórakozottan olvastam le az ismerős neveket. Három hónap telt el az olasz front áttörése óta, vájjon hány él ezekből, akiknek nevei itt ragyognak? Itt ragyog a Kovács őrmesteré is, akit mindenki a „kis kőműves” néven becézett s aki a hősök hőse volt s most fehér felhőkön, csillag göröngyök közt vágtat már Csaba vitézei között. A cikk folytatása a 4. oldalon!
