Tiszazugi Tudósítások, 2011 (1. évfolyam, 1. szám)
2011-09-01 / 1. szám
2011. szeptember TISZAZUGI TUDÓSÍTÁSOK 9 A CIBAKI ÚJSÁG A településen 1991-ig nem jelent meg helyi újság. A község eseményeiről a környékbeli sajtó tudósított. Cibakháza első és máig egyetlen lapja a rendszerváltás után, 1991-ben jelent meg, Cibaki Hírek címmel. Kiadását Dr. Őze Sándor polgármester és Dr. Berényi István általános iskolai igazgatóhelyettes szorgalmazták. „Kedves Olvasó! A lap következetes célja a lakosság rendszeres tájékoztatása a sokrétű községi életről, a cibaki közéleti viszonyokról. Nyilvánvalóan nem lehet cél «pártcsatározások» közvetítése, politikai indulatok levezetése, csak a mérsékelt hangvétel a higgadt stílus képes a korrekt kapcsolatok alakítására.” Az újságban kiemelt helyet kapnak a helytörténettel, néprajzzal foglalkozó írások, portrék és visszaemlékezések. „A sokrétű tartalom hosszú távon nem lehet más, mint a község eseményinek bemutatása; az önkormányzat és szervei, valamint a lakosság kapcsolata; az intézmények tevékenysége; a község múltja-jelenejövője; a közérdekű információk és a lakossági fórum.” A Cibaki Hírek stabil olvasóbázissal és írógárdával rendelkezik, a lapban rendszeresen publikálnak helyi egyházi és világi értelmiségiek. E mellett állandó levelezők írásai is színesítik a kiadványt. A lap mindvégig kerülte a direkt politizálást, folyamatosan tájékoztatott az önkormányzat és intézményeinek munkájáról, választási különszámokat jelentetett meg. 1994-ben, a Cibaki Hírek a Községi Önkormányzatok Országos Seregszemléjének 1. helyezett lapja kitüntető elismerést kapta. Sikeréhez hozzájárultak az elkötelezett lokálpatrióták - Dr. Berényi István, Tóth Vendel - a népes szerzői gárda és a hozzáértő munkatársak. OKLEVÉL KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZATI LAPOK I. ORSZÁGOS SEREGSZEMLÉJE I. helyezett UltbAKI UtUlH NÉV KELSŐSZENTIVÁN 1993.0KTÓBER23. HÍR A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZATI LAPOK Országos Seregszemléjének ELSŐ HELYEZÉSÉRŐL Az idén rendezték meg első alkalommal a Községi Önkormányzati Lapok Országos Seregszemléjét. A rendezvényen polgármester, szerkesztők vettek részt. Öttagú szakértőkből álló zsűri értékelte a megküldött lapok küllemét, tartalmát. A Városföldi harmadik helyezett és a második helyezett Ácsi Hírek előtt a Cibaki Hírek vitte el az első díjat, és a vele járó pénzjutalmat. Az utóbbi lehetőséget biztosít arra, hogy nagyobb oldalszámon jelenhessünk meg. Az oklevél magáért beszél. Dicséri mindazoknak a munkáját, akik rendszeresen közreműködtek abban, hogy a lap mindig színvonalasan jelenhessen meg. Külön elismeréssel tartozunk az újság íróinak, akik anyagi honorárium nélkül írnak a lapba. Mindig pontosan küldik meg az anyagokat. De ugyanígy csak megköszönhetjük olvasóinknak a kíváncsiságot, hogy példátlan érdeklődéssel figyelik az újságot. Megmérettetésünk híre nem maradt a község határain belül. A televízió, a rádió hírelte: a Cibaki Hírek első lett. Cibak Hírek, III. évfolyam, 11. szám, 1993. november Amerikai magyar folyóirat cikke a bátorhegyi közös harangról. Amig egy újságcikk eljut Amerikáig -MIT IR AZ „OTTHON” c. AMERIKAI LAP A BÁTORHEGYI HARANGRÓL? Elindul a riport Mindannyian emlékezünk még arra a mindenképpen impozáns és felemelő ünnepségre, mely a múlt évi november 4-én folyt le a cibakháza-bátorhegyi Olvasókör előtt felállított kis harang felavatása alkalmával. Tudjuk azt is, hogy ezt a kis harangot a bátorhegyi református és katholikus lakosság közös elhatározással készíttette. A magyar testvéri egyetértés szimbólumaként ráöntötték a harang egyik oldalára a református egyház egyik sákramentumának jelképeként a kehelyt a „Te benned bíztunk kezdetű örökszép zsoltár első sorától övezve; mig a harang másik oldalát Szent Imre hercegnek, mint a magyar katholikus ifjúság védnökének képével díszítették. A harangavatás ünnepélyének jelentősége messzire túlnőtt a cibakházi és tiszaföldvári határon s ezért erre a nem mindennapi ünnepségre meghívást kaptak a legjelentősebb fővárosi napilapok szerkesztőségei is. A harangavatási ünnepély visszhangja a fővárosi napilapokban. A fővárosi napilapoknak írott beszámoló mellé az uj harangról készített fényképeket is mellékeltünk. Elsőnek a Pesti Hírlap emlékezett meg az eseményről a hírrovatban, de ugyanakkor közölte a harangról készített két fényképet is. A Függetlenség hasonlóan járt el. Ez a lap is közölte a közös harang fényképeit. Az Uj Magyarság félhasábnál hosszabb cikkben emlékezett meg a nem mindennapi eseményről. Lehetséges, hogy még más lapok is Írtak hosszabb-rövidebb közleményt a bátorhegyi közös harangról, de ennek már nem tudtunk utána nézni. A „Székelység” fedezi fel az amerikai lap cikkét Van a Csonka-Magyarországon élő székelyeknek egy igen nívós, tartalmas, kitűnően szerkesztett havi folyóiratuk, mely Székelység címmel minden hó elsején jelenik meg. Ezzel a jól tájékozott, értékes folyóirattal lapunk néhány hónap óta csereviszonyban van. Ebből a folyóiratból tudtuk meg, hogy az „Otthon” című amerikai magyar folyóirat is foglalkozott a mi vidékünknek ezzel a nagyszerű, történelmi jelentőségű eseményével. A Székelység közli az amerikai folyóirat cikkét, melyet a „Székelység”en keresztül mi is megismertetünk olvasóinkkal. Az amerikai magyar folyóirat cikke. „A Cibakháza és Tiszaföldvár között elterülő Bátorhegy szőlőben az elmúlt vasárnap harangot szenteltek. Egyszerű ünnepség volt, amelyen a fényt és cifraságot a bensőséges hit és lélek pótolta. De ennek a kis falusi harangnak a hangja ki kell, hogy csendüljön a bátorhegyiszőlőn és a kis falvakon túl az ország legtávolabbi részébe is. Mert ez a kis harang az igazi: a lelkek békéjét és a magyar egységet hirdeti. Bátorhegy-szőlő lakossága nem egységes vallású. A Tiszaföldvártól és Cibakházától egyformán távol eső szőlővidék apró házaiban katolikusok és reformátusok laknak. A vallásos érzésű lakosság régóta érezte a hiányát, hogy délben, az esti imához, vagy temetéshez nem csendül náluk harangszó. Bátorhegy-szőlőnek ugyanis nem volt harangja. Addig tanakodtak, tervezgettek, mig végre elhatározták, hogy ha szegények is, de összegyűjtenek annyi pénzt, hogy harangot állítsanak fel. Megkezdődött a gyűjtés. Megnyíltak a bugyellárisok és hamarosan együtt volt az összeg, amelyen már szép, kellemes hangú harangot öntethettek. A pénzből azonban csak egy harangra futott. Kié legyen hát a harang? A katolikusoké, vagy a reformátusoké? A kérdés nehéz. És igen sok helyen másutt feldúlta volna a helység békéjét. A bátorhegyiek azonban békés természetű, jó szándékú, tisztalelkü emberek. Rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy a harang, a harangszó mindnyájuké lesz. Hívja egyformán az imához, kisérje ugyanúgy a temetőbe a reformátusokat és a katolikusokat. Elhatározták, hogy a harang egyik fele katolikus lesz, a másik fele református. Úgy öntették a harangot, hogy az egyik oldalára a református zsoltár első sorát: „Tebenned bíztunk eleitől fogva” vésették, alatta egy kehellyel és ezzel a felírással: „BátorHegyi reformátusok 1934.” A harang másik oldalát Szent Imre herceg képe díszíti a kereszttel és ezzel a felirattal: „Szent Imre herceg a keresztény katolikus ifjúság védnöke.” Alatta pedig: „Bátorhegyi katolikusok 1934.” A harangot a bátorhegyi népkönyvtár-egyesület székházának udvarán, a harangláb mellett tartott istentiszteleten, a szabad ég alatt szentelték fel. Az ünnepségen megjelent a környék egész lakossága. Az istentiszteleten Gál Lajos református lelkész imádkozott s Török Imre református esperes mondott avatóbeszédet, — Az ellenségektől körülvett csonka hazánk — mondotta az esperes — csak akkor érhet boldogabb holnapot, ha minden magyar eggyé lesz a szeretetben, az összetartásban. Az ünnepségen megjelent Erődi-Harrach Tihamér országgyűlési képviselő is, s mint a harang keresztapja, ő vette át a harangot, megfogadva, hogy arra mindig gondja lesz. Ezután felszerelték a kis harangot az egyszerű lábra és amikor először csendült meg hangja, reformátusok és katolikusok kalaplevéve könynyezve hallgatták...” A cikk folytatása a 10. oldalon!
