Szabó Marianna: A rákóczifalvai Tiszapart hullámterének vizsgálata (2018) / 1748-2018

gium/, amely jellegzetes illatával a mentholra emlékeztet. A tarlóvirág /Stachys annua/ a laza talajú parton él. REND: Csalánok A csalánfélék családját a nagy csalán /Urtica dioica/ képvise­li. Égető csalánszőrökkel borított leveléből festéknek alkal­mas klorifiüt nyernek, főzete vér- és vesetisztitó. Rostnö­­vényként is felhasználható. RUND: Burgonyafélék A fekete csucsor /Solanum nigra/ virága fehér, majd fekete bogyótermése van. Az úti füfélék családjába tartzik a lánd­­zsás útifű, /Plantago lanceolata/ amely közel a vizhez, a víz­parton fordul elő és a réti utifii /Plantago media/, amely a tömör, letaposott részeken tömeges. RAND: Fészkesvirágzatuak A legnépesebb rend ezen a területen. Az egyik legelterjedtebb faja a közönséges cickafark /Achiella millefolium/ a partszaka­szon. Virágzáskor gyűjtött levelei étvágyjavitó, vérzsécsilla­­pitó anyagot tartalmaznak. A gilisztaüző varádics /Chysanthemum vulgare/ egyedi tulajdonsággal rendelkezik. Illatos hajtásai erős hatású féregüző szert tartalmaznak, vala­mint molyüzőnek is használható. Tömegesen előfordul a réti margitvirág /Crysanthemum lencanthemum/ is. A betyárkóró /Erigeron canadensis/ a laza homok gyomnövé­nye. Az utszéli bogáncs /cardnus acanthoides/ szintén a laza homokban él. A mezei katángkóró /Cichorium intybus/ is igen gyakori gyomnö­vény, piritott gyökereit kávépótlónak is használták. Az őszi oroszlánfog /Leontodon antumnalis/ ritkábban, foltokban fordul elő. A pongyola pitypang vagy gyermekláncfű /Tarakacum offici­náié/ már igen gyakori,az egész területre jellemző növényfaj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom