Szilágyi Éva: A kunszentmártoni barokk templom (2018) / 1745-2018

- 8 -A barokk kor 155o-tól 175o-ig terjed. A barokk müvek/akár építészeti, akár szobrászi/ jellemző sajátossága a mozgalmasság. A harmóniával szemben izgalmat, zárt szerkezetével szemben fellazulást, megnyugtató hangulatával szemben a meglepetést, a részekre tagolás, a részek egységes harmóniába való szervezése helyett a nagy együttest, a nagy egybefoglalást, s ezekkel rokon elemek felülkerekedését jelenti.

A barokk építészet Itáliából, Rómából indult útjára. Formanyelve a palota és a templom. Sajátossága, hogy szaporán koronázzák az ajtó - és ablaknyilásokat héromszögletes oromdisszel. Az oszloprendek közül gyakran viszontlátjuk a korinthoszit oszlop vagy félpillérek alakjáben. Az oszloptörzs csavart oszloppá válik. Az oszlopok és pillérek megkettőződnek. Céljuk a nagy egységek hangsúlyozása. A homlokzaton gyakori a súlyos nagy elemeknek a homlokzat középtengelye felé való sűrűsödése. Az épület két széle felé apad a formák száma és ereje, a központ felé törekvés. A homlokzatot a fény és árnyék ellentéteivel tetézi.

A tagozatokat heves mozdulatu szobrok burjánozzák. A templomoknál a középhajó rendkívül kiszélesedik, az oldalhajók helyét pedig kápolnák sora foglalja el, amelyek iveik hatalmas nyílása révén benső térbeli összefüggésbe lépnek a teremszerü középhajóval.