Szilágyi Éva: A kunszentmártoni barokk templom (2018) / 1745-2018

1823-ban megvalósult ez egyemeletnyi toronymagasitás. Kialakították az óraszer&ezethez szükséges működtetési helyiséget és а rézből készült sisak növelte az építmény sudárságát, mig a külső fal körüljárható erkélyt /"sétálót"/ kapott.

1895-ben 23 m. magas, három osztatu, oiszes vörösréz toronysisak került, a torony magassága igy csaknem 6o m. lett.

A szemtély esehsüveg - boltozatát többszörösen tagolt , toszkán párkánnyal koronázott, ion fejezetes baluszterek hordozzák, rendkívül hatásos befejezést adva a négyszögalaprajzu, félkörben záródó helyiségnek. A párkányzatok indulása előtt mély fényű aranyozással ragyogóvá tett ion fejezetek zárják le a baluszterek merészen kiemelkedő,a szegleteknél ismétlődő sorait.

Az oszlopfők valutái alatt fénytelen aranyozásu füzérdomboritások fokozzák a látvány esztétikai hatását.

A szentély külső széleit tartó falpillérektől indul a mé]y homoritásu, majd ismét falpillérban záródó részutos falfelület, amely ugyanilyen szélességű diadalivet képezve, a főhajó boltozatának magaslatába illeszkedik.

A diadalivet tartó baluszter és a kórus oldalfala közötti hosszúságban két-két súlyos pillértömeg tagolja a boltozatot három egyenlő szakaszra,

A szépen iveit boltozatok felülete monumentális mennyezetfestmények létrehozására kínálkozott. Az említett pillérek szabályos félkört rajzoló oldalivei fogják közre az 191o évi építéssel kapcsolatos félablakokat, s ezektől lefelé hasonló ablakhan és lendületben nyílnak a mellékhajók ivei. A kórus előtt a diadalívvel azonos megoldású boltszakasz szép homoritással ereszkedik alább az orgona fölött enyhe domborulatu félkupola zárja páratlanul szép egységbe a homloktatot, a homorú boltszakadzt tartó, szélein