Beke József: A Tisza Cipőgyár 20 éves fejlődése (1945-1965) (2018) / 1673-2018

- 5 -semmiféle érdekképviseleti szervük nem lehetett. Szakszervezet az üzemben nem működhetett. A kisebb fegyelemsértésért azonnali elbocsátás járt.

1944. október 7-e hozta meg a felszabadulást, s ez megszabta Martfű és a Tisza Cipőgyár további fejlődését. A háború súlyos károkat okozott az üzemben. A raktárak leégtek, a gépállományt tönkretették.

A gyár munkásai gigászi munkát végeztek. Legelőször is üzemképessé kellett a gyárat tenni. Jellemző a jövőbe vetett hitre, hogy a dolgozók éhezve, soványan, a heti munkától elfáradva, vasárnap végezték a romok eltakarítását, úgyszólván ké zz el-к örömmel vonszolták a sokszor tonnányi terheket. A termelés 194-5. február 15-én indult meg a szovjet hadsereg segítségével, napi 2-500 pár cipő gyártásával.

1945. február 1-én az első felelős minisztériumtól segítséget kértek az üzemeltetés megindításához. A gyár egyik üzemegysége volt a kertészet, ahol cukornád, rizs, gyapot, lufa termelés is folyt. A kertészet a konyhát látta el nyersanyaggal. A volt kertészet helyén park létesült. /Ifjúsági Park/

Az infláció és az ebből származó létbizonytalanság nehéz helyzet elé állította dolgozóinkat. Helyzetüket javította a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének és az Üzemi Bizottságnak a megalakulása 194-5. tavaszán. A kommunista párt legelső feladata volt, hogy a létbizonytalanságot megszüntesse és a dolgozók érdekeit a legmesszebbmenőkig megvédje. Ebben a munkában jó fegyvertársa volt az Üzemi Bizottság. Első dolguk volt, hogy a vállalat vezetőivel kollektiv szerződést kössenek, amely a dolgozók legalapvetőbb életszükségletét biztosította.

Megkezdődött a politikai felvilágositó munka, óriási nehézségekkel kellett megbirkóznia a kommunista pártnak, mivel egy politikailag teljesen képzetlen tömeget kellett irányítania.