Fehér Ibolya: Tiszaföldvári lakodalmi népszokások (2018) / 1667-2018
- 15 * HniÍjunk szót uraim, én ismőt papolok, Szegéig szakácsnő ü;j,yébben szólalok* Szegény, ahogy a kosát kimérte, Bgy eaomó ráfreccsent а кelőfejéré. Sirdogál szegényke, bánét nézni ráje, Ma jó lenne elmenni a patikába, De gyógyszer vévé eb 6, bizony urak pénz kell* Azért ezt ez egyet közlöm kelmétekkel, Adjon hét mindenki, amennyit elbír a keze,. Hadd gyógyuljon míg szegény szakácsáé kezei A szakácsod kőről megy a vendég eeztal mellett, és a kezében lévő fakanállal elkezdi döfködni • vendégeket* A másik kezében egy üres tányér van a vendégek abba fosokat, krajcárokét dobálnak* bmfAtíte« teaX,bißr4lSai,a vendégeket* Нею siralom hál ez, felre most a gonddal* , Vigadózzunk, míg sank nem köszönt a hajnal* Asszonyok,menyecskék hozzá kell csak nyúlni Hiszen a jé borból a menyecskék is nagyokat szoktak huzni, Csakhogy »eztán tőle köztünk legyen mondva, He álljon ám félre, senkinek a konytya* Mert bizony mondóim, nincs csúfabb látvány a részeg asszonynál, Egyszer láttam egyet, jaj, de megutáltam* Ha rágondolok, most is borsódzik a hátam* A zenészek odamennek a násznagy ászt lhoz ás megköszönik a vacsorát* A vőfély elmondja az asstalbontó verset t Szeretetreméltó házigazdánk vendége, Hisazük elvergődött a gyomrunknak az éhe, Egészségünkre válljon eledelünk , Szívesen adott italunk-ételünk• Kár űioet náeznagyurak a tánc szabaduljon, A muzsika szóljon és harsogjon, Járjuk el m csárdáét világos virradtig, nyugalomra ne gondoljon senki eddig* /
