Túróczi Ágnes: Az óvodák fejlődése lakóhelyemen a felszabadulástól napjainkig (2018) / 1657-2018

- 3 -Ez az óvoda a cipőgyárban készült bútorokkal volt berendezve, melyből még ma is található a jelenlegi üzemi óvodában.

Egy óvónő, egy dajka és egy szakácsnő látta el a gyerekeket.

Az épület emeletes volt. A földszinten a csoportszoba volt, és egyben ebédlő is, és az emeleten pedig a hálószoba. Ekkor a napi nyitvatartás ideje lo óra. Az óvoda ellátottsága az akkori viszonyokhoz mérten jó volt. Mindenkinek megvolt a külön helye, a gyermekek minden felszerelést az óvodában kaptak. Egységes kis suszterkötényük volt, a zsebére mindenkinek a jelét hímezték. Ezt is a gyártól kapták.

A szülők napi 1.- Ft-ot fizettek.

Egyre több lakóház épült a vasúton túli részen is. 1949. november 2-án Martfűt önálló községnek nyilvánították. A nagyarányú fejlődés szükségessé tette a vasúton túli területen is az óvoda létesítését,

1954-ben egy kétszobás családi házban rendezett be a községi tanács egy 2o férőhelyes óvodát.

Egy óvónő, egy dajka és egy szakácsnő látta el a gyerekeket.

Ez az óvoda már óvodai szabványbútorokkal volt berendezve. Felszereltségük, ellátásuk jó volt. Itt már voltai: kisebb hozzájárulások a szülők részéről, /ágynemű, szappan,törölköző/ A térítés itt is napi 1,- Pt volt.

A cipőgyár fejlesztésével több munkaerőre volt szükség, a kisgyermekes családanyák is be szerettek volna kapcsolódni a munkába. Ezzel az igénnyel együtt jelentkezett a férőhelyhiány az üzemi óvodánál.

1956, őszén átadták a 75 férőhelyes, az akkori viszonyok között igen modern óvodát. Felszereltsége jó volt. Szabványbútorokkal volt ellátva. Az átadáskor 2 csoport működött, a harmadik csoportot közös ebédlőnek használták, igy az ebédidő alatt a két terem hálószobává alakult. Ez a megoldás jó volt, mert a napi nevelőmunka és az alvás volt a foglalkoztató terembe, az étkezés pedig külön történt.

De ez nem sokáig maradhatott meg, mert 1957. tavaszán már az igények úgy alakultak, hogy 3 csoportot kellett működtetni.