Csetényi Mihályné: Egy amatőr régész és nyelvész a 19. században. Kovách Albert csépai postamester élete és munkássága (2016) / 1613-2016
125 éve alakult meg a “Tisza-Zugi Archaeológiai Magán-Társulat.” emléktábla avatóbeszéd. Már az 1870-es évek elején is voltak a Tiszazug területén a földből előkerült leletgyűjtők, ill. kisebb ásatást végző személyek, akik elszórtan, magányosan dolgoztak. Leleteiket eljuttatták a Magyar Nemzeti Múzeumba, így a hivatalos szakemberek is értesültek, tudomást szereztek róluk. Ez keltette fel Rómer Flóris apát - a régészet atyja - érdeklődését, figyelmét, aki 1876-ban több ízben is felkereste a Tiszazugot. A kezdetben magányosan kutató “régészkedőket” Rómer Flóris szakmai segítése, biztatása, az együttesen végzett munka meggyőzte, hogy társaságot alakítsanak, és úgy folytassák munkájukat. Ennek köszönhetően alakult meg 1876. októberében a “Tisza-Zugi Archaeológiai Magán-Társulat”. Az 1876 őszén végzett ásatások jegyzőkönyvi leírás előszavában így ír erről Szászi Kovách Albert, a társaság titkára. Előszó zon szerencsés körülmény, hogy vidékünkön számos, a történelem előtti időszakból való telep fedeztetett fel, s azon eset, hogy a magyar régészet apostola Rómer Flóris Ferencz úr 1876. évi október hó 12-én körünkben megjelent és nekünk feledhetetlen emlékűvé vált itteni rövid időzése alatt az eddig szétváltan, ámbár egy czélra működő elemeket egybehozta; lett létrehozója azon kisded társulatnak, mely minden alapszabályok nélkül feladatául tűzte ki elsősorban tanulni; másodsorban megkedveltetni, népszerűsíteni az archaeológiát. A társaság működési tere az úgynevezett “Tisza-Zug”-ra terjed ki, mely Jász- Nagykun-Szolnok megyének egyik járását képezi. Székhelye a társaságnak Puszta-Istvánháza, hol egyik tagtárs szívessége folytán a tagok által ajándékozott és a társaság ásatásaiból folyton szaporított gyűjtemények elhelyezésére megfelelő helyiség van. Czélja elérésére nemcsak szakkönyvtárt alapított a társaság /melynek kiváló részét Rómer Flóris Ferencz nagy régészünk több kötetekre menő ajándéka képezi, amiért fogadja itt is hálánk igazi kifejezését;/ hanem szaklapokat járat, soron kívül összejöveteleket tart, és ásatásokat is rendez, mely utóbbiaknak nem annyira tudományos, mint inkább jegyzőkönyvszerű feljegyzéseit tartalmazza e kézirat, melyet közrebocsátani jónak láttunk leginkább azért, hogy az évvégén munkálkodásunkról beszámoljunk annak, ki társaságunkat megalapította. Végül nem annyira divatos hiúságból, mint inkább emlékezetül feljegyezzük, hogy magántársulatunk tisztikara a következő; Elnök; Széli Farkas, lakik Kunszt. Mártonban Titkár: Kovách Albert, lakik Csépán Museum őr; Schweiger Lajos, lakik Puszta-Istvánházán. A társaság megalakulásáról, annak körülményeiről, további működéséről országos lapok is tudósítottak, mint pl. a Nemzeti Hírlap, Vasárnapi újság, Századok, Fővárosi Lapok. Az Archaeológiai Értesítőben is rendszeresen jelentek meg cikkek. Többségük tagja volt az 1879-ben megalakult Országos Régészeti és Embertani Társulatnak. A társaság kis létszámmal működött, ennek ellenére igen eredményesen. Az 1877. évi országos értékeléskor a következőképp minősítik munkájukat. /Arch. Ért. 1977. 25
