Jámbor Irén: Tiszaföldvár és Kossuth kapcsolata (2015) / 1606-2015

III.TISZAFÖLDVÁR BEMUTATÁSA

A város területén már az új kőkortól kezdve kimutathatók az ember megtelepedésének nyomai. Az első írásos adat a településről 1467-ből származik. A Thyzafeudwarként említett falut és a hozzá tartozó Marthjenőt a dunaföldvári apát birtokolta. Tiszaföldvár legrégibb része a nevében a törökkor emlékét őrző Tabán. Az 1571. évi török összeírás szerint az akkori Földvár 250-300 lakosú, közepes méretű falu volt. A magaslati fekvés és a falut két oldalról határoló Tisza mocsarai jól védhetővé tették. Bél Mátyás 1735-ben így írta le: „Egykor török végvár volt itt, vízzel övezett kettős árokkal, mindkét árok mély, meredek mederben.” A települést déli irányból védő árokrendszert a mai Sánc utca vonalában, csak a XX. század elején temették be. A hódoltság idején Földvár földesurai gyakran cserélődtek. Kisebb megszakításokkal lakott település maradt, de 1596. évi török, illetve az 1658. évi tatár pusztítások nyomán hosszabb—rövidebb időre elnéptelenedett. A zűrzavaros viszonyok ellenére a vallási élet élénk volt a településen. A reformáció ide is eljutott, és 1642-ben már kálvinista prédikátora volt a falunak, 1673-ban kálvinista templomot is építettek. A felszabadító harcok során ismét elpusztult a falu, és csak az 1690-es évekre települt ideiglenesen újra. A Rákóczi - szabadságharc alatt az egész Kunságot, így Földvárt is felégették a császári zsoldban harcoló rácok. 1722-ben különböző vallású lakók telepítették újra Földvárt, ami 1755-től az aszódi báró Podmaniczky család tulajdonában volt, akik támogatták a jobbágyok letelepedését. A megélhetést a szántóföldek, a szőlő és főként az állattartás jelentette. 1808-tól a földvári birtokon báró Podmaniczky II. János, a széles látókörű birtokos megnövelte az állatállományt, hatékonyabbá tette a gabonatermelést. Flíressé vált a tiszaföldvári ménes. A község is megerősödött, de néha mégis éhínség pusztított. A földesúr ezért 1837-ben létrehozta a Szükség Flombárt, amely a tehetősebb gazdák adományainak segítségével a szűkebb esztendőkben is képes volt biztosítani a rászorulók ellátását. 1846-ban a határból 5500 hold szántó és legelő került a lakosság tulajdonába. Az 1848 - 49-es forradalom és szabadságharc_ idején mintegy ötven földvári harcolt a honvédseregben. 1849-ben a szolnoki csatát megelőzően a környék Damjanich és Leiningen tábornokok seregének felvonulási területe volt. Fontos tanácskozások színhelye lett a földvári tiszttartói ház. 1848. március 15-én itt tartózkodott Kossuth Lajos is, ennek emlékét a helyi védelem alatt álló tiszttartó ház falán elhelyezett emléktábla is őrzi. A forradalom után nehezebb évek-3-