A 2013. évi tiszaföldvári utcanév változásokkal kapcsolatos Ideiglenes Bizottság anyagai, előterjesztések, határozati javaslatok (2013) / 1590-2013

átalakulás lehetőségeivel élve olyan vagyonra tesz szert az alapítvány, amellyel jelentősen hozzá tudott járulni Tiszaíoldvár gazdasági és kulturális életének előmozdításához. 1867-ben az Alapszabályt módosították, ekkor lett a neve Tiszafoldvári Községi Takarékmagtár. A módosítás szerint már nem csak szociális, hanem nevelési és vallási célokat is megfogalmaztak. 1898-ban történt még Alapszabály módosítás, akkor kapta az alapítvány a Tiszafoldvári Polgári Társulati Alap elnevezést. A polgári jelző megjelenése mutatja a kornak való megfelelés szándékát, és természetesen azt is hogy az egykori Szükség Hombár már egy agrárkapitalista vállalkozás.

A Szükség Hombár vagyongyarapítása (tőkegyarapítás) azzal vette kezdetét, hogy a Podmaniczky családtól haszonbérbe vettek martfűi és zsigeri birtokokat, s ezeket apró parcellákban - nyereséges díj fejében - kiosztották. Jelentős bevételi forrás volt még a bárói családtól bérelt regálé jogok, a Hússzék és a mai vasútállomással szemben ma is meglévő kocsma (később vendéglő) bérlése. Az Alapítvány kezdetben csak bérelte a községi téglaégetőt, majd a tulajdonába is került. A továbbiakban ez lett e legfőbb jövedelemforrása. A 100. évforduló körül már évente % millió cserepet és téglát gyártottak itt, tudniillik a ma is működő Téglagyár helyén. Az 1870-es években vágóhidat is létesített a TPTA. Szintén ugyanezekben az években gyarapították a település gyerekeinek iskoláztatási lehetőségeit. Telkeket vásároltak a nagyközség külterületi részén. A cél az volt, hogy két elemi iskolája legyen a községnek. Az alapi iskola kiegészítő lett a református és az evangélikus iskolának. Már ekkor megindult a törekvés az alapítvány iskolájának államosításáért. Ez 1910-ben valósult meg. A 19. század utolsó negyedében építette a TPTA a Kossuth utcai (1876), a Kalap utcai (1876), a Baross körúti (1885) és az Ószőlöi iskolákat. Az Alap szolgálati lakásokat is létesített és saját pénzéből tanítókat is alkalmazott. 1894-ben artézi kutat fúrtak a piactéren (ma Kossuth-tér). 1895-ben vetődött fel egy közfürdő építésének gondolata. 1897-re az idea meg is valósult. A közfürdőt kezdetben elsősorban gyógyfürdőként propagálták és használták. A legismertebb fürdőmester Baczúr Mihály volt. Az Alap végeztette el az első járdázást is a községben. A járda a tutajosoktól vásárolt deszkákból készült.

Az alapítvány mindemellett mindvégig betöltötte eredeti hivatását is. A centenárium alkalmából 100.000 téglát adományozott a szülőotthon felállításához, 50.000-t pedig egy iskola felépítéséhez. 1937-ben - az első világháború, a forradalmi időszak és a világgazdasági válság ellenére - 120.000 pengőt ért a TPTA ingó és ingatlan vagyona. Az okos gazdálkodás, a jó befektetések, a település lakóinak és vezetőinek életrevalósága, alkalmazkodó képessége, a közösség ereje gyarapította tetemes vagyonra 100 év alatt az 500 kereszt búzát és a 2000 forintot. Ш6 tisztelettel kell megemlékeznünk arról is, hogy a szociális gondoskodás mellett, mily körültekintéssel használták fel az alapítvány folyamatosan növekvő nyereségét: iskolák, tanítói lakások, közfürdő a 19. század végén (!), téglagyár, stb.

1937-ben nagy tervekről számoltak be a Társulati Alap akkori vezetői. Készültek gépesíteni a téglagyártást, tervezték egy zöldség-gyümölcs értékesítő szövetkezet létrehozását. Ezek megvalósításában akadályozta őket a II. világháború kitörése. A háború utáni politikai helyzet sem kedvezett az ilyen típusú vállalkozásoknak és alapítványoknak. 1949-ben, az összes többi egyesülettel és alapítvánnyal együtt ezt is feloszlatták. A májusban történt feloszlatás előtt még az Alap 1500 téglát adott a helyi Dózsa György téeszcsének...