Soren Breiting: A környezeti nevelés új irányzatai (Tiszaföldvár) / 1572-2012
Amikor ezt a modellt végiggondoljuk, teljesen nyilvánvaló, hogy a környezeti nevelés fontos kérdésének kell lennie a természeti erőforrások felhasználása során az egzmással ütköző társadalmi érdekek vizsgálata. A természeti erőforrások jelenlegi használatában, az erdőktől a talajon, az ásványokon át az atmoszféráig, amely a bioszférát védi, számtalan érdek ütközik. Ha minden ember érdeke ugyanaz lenne a különböző környezeti kérdésekben, akkor a problémákat az érintettek igen könnyen, kis túlórázással is megoldhatnák. Ehelyett a konfliktusok egyre nőnek és minden megoldottnak tűnő környezetvédelmi probléma helyébe számos másik kerül. A társadalom hatalmi csoportjainak és szervezeteinek nem érdekük a környezeti kérdésekkel, a jövővel való törődés, amíg maguk nem érzik a következményeit. Az elmúlt időszakban, Dániában a környezeti nevelést az alábbiakban határozták meg: (az eredeti dán szöveg angol nyelvű fordítását felhasználva, Breiting, 1985): A környezeti nevelés olyan oktatási forma, amely sokoldalúan foglalkozik az ember és természet problematikus viszonyával - beleértve a környezet lerombolását, a források kiaknázását és elosztását, valamint a népesség növekedését és növényi és állati fajok kipusztulását - azzal a céllal, hogy tájékozott, cselekvő állampolgárokat neveljen. Egy skandináv példában a környezeti nevelés fejlesztése egy széleskörű együttműködésre építve, iskolai kísérleteken keresztül történt és ennek eredményeként sikerült specifikálni , szűkíteni a környezeti nevelés témakörét. A MŰVIN projektben 91 dán iskola vett részt az 1994-95-ös tanévben. A projekt témája a természeti erőforrások felhasználása során felmerülő konfliktusok (Breiting et al. 1994; Breiting and Janniche 1995) volt. Az ilyen típusú fejlesztés egyben kényszeríti az iskolákat, hogy központi pedagógiai kérdésekkel foglalkozzanak, amelyek a hagyományos oktatáson keresztül nem valósíthatók meg. A környezeti nevelés helyzete a világban Az áttérés a természet és a környezet tanulmányozásáról a társadalomban problémaként jelentkező környezeti gondokra, világszerte nem éppen a fo irányvonal a környezeti nevelésben. Ettől függetlenül a világ különböző részein fontosnak tartják ezt és foglalkoznak vele. Számos követhetelen vonása van a hagyományos környezeti nevelésnek, ezzel szemben elindult egy folyamat, amely fo célként azt jelöli meg, hogy a diákokat képessé kell tenni a környezeti problémák megoldási lehetőségeivel való foglalkozásra, a demokratikus működésre építve. Népszerű azt mondani, hogy a környezeti nevelés nem más mint, oktatás a környezetről a környezetben a környezet számára. Ez nagyon félrevezető. Ez az állítás még nehezebb problémákat vet fel a környezeti nevelés fejlődése vonatkozásában, mert ebben az esetben a természet környezetté lett nyilvánítva. Ha a környezet jelentése a "körülöttünk levő világ, dolgok, feltételek, vagy hatások, amelyek különösen befolyásolják valaminek és valakinek a létezését és fejlődését" (Webster Dictionary, 1989 ), a környezeti nevelésnek az említett jelmondatokkal történő leírása gyakran elvonja a figyelmet a környezeti problémákról, mint társadalmi problémákról. A tévedést nem mérsékli az az állítás, hogy mindez a „környezetért" történik, mivel ez vonja el a figyelmet teljesen az emberről, a humán közösségekről. Az erőfeszítéseink oka nem a környezetért van csupán ( mit is jelent ez valójában ), hanem ügyelnünk kell a természeti erőforrások túlzott kizsákmányolásának következményeire, mert ez súlyos következményekkel jár a jövőnk számára és a ma élő emberek számára a Földön és nem utolsó sorban hatással van a jövő generáció életfeltételeire.
