Kovács Erzsébet: A denevérpopulációk változásai (Tiszaföldvár, 1992) / 1569-2012

megvédését tűzték ki feladatul. A denevéreknek igen fontos szerepük van a növényvédelemben, ugyanis a kártevő rovarokat elpusztítják. Az egyre nagyobb mértékű vegyszerezés szerezés miatt azonban számuk súlyosan lecsökkent, de fennmaradásukat bizonytalanná teszi a nagyfokú élőhelyleromlás is. Olyan barlangokat zárnak le és olyan erdőket irtanak ki felelőtlenül, amelyek nemcsak a denevérek, de más élőlények számára is életteret biztosítanak. Hazánkban eddig előforduló 25 denevérfaj közül a publikációk szerint 17 faj előszeretettel bújik meg templomok padlásán és tornyokban. Sajnos azonban ezek a denevértanyák is fogyatkozóban vannak. A tornyokban és padlásokon megtelepedő nem kívánatos csókák és parlagi galambok miatt az épület szabad nyílásait befedik, így a denevérek számára is lehetetlenné válik a bejutás. Kíváncsiak voltunk arra, hogy lakóhelyünkön és a környék településein a templomok padlásain élnek-e denevérek. Megfigyeléseinket két módszerrel végeztük. Először nappal, lámpákkal felszerelve jártuk végig a padlásokat és tornyokat. A napnyugta beálltával pedig a templomokból kirepülő denevéreket számoltuk. Jónéhány helyen találtunk denevérekre utaló nyomokat (ürüléleket ill. elhullott állatokat), élő denevéreket azonban csak nagyon keveset láttunk. Az elhullott állatokat meghatároztuk. Két fajt sikerült feljegyeznünk: szürke hosszúfülű denevért és a kései denevért. Kunszentmárton, Öcsöd és Mesterszállás településeken összesen négy templomban jártunk, melyben háromban sikerült a denevérek nyomára akadni. Október végére a templomokból teljesen eltűntek a denevérek, ekkor már valószínűleg a teljes állomány a telelőhelyre vonult. A Magyar Denevérkutatók Baráti Köre 1991. nyarán igazolta a huszonötödik hazai denevérfaj (alpesi denevér) Előfordulását .