Winter András: A fejlődéselméletről - darwinizmusról a hadifogolytáborban (1917) / 1567-2012
- 7 -V generafcióknál eltffnnek, azaz, a megváltozott növények fokonként visszatérnek kiindulási, eredeti alakjukhoz. Ha azonban mindezek dacára ezúton új fajok képződése lehetséges volna, úgy az a mai faj képződési felfogás szerint rendkívül hosszú időt igényelt, tekintettel a mai állat-, és növényvilág nagyon változatos k'ilönféleségére... Természetesen Darwin idejében a geologia még nem volt annyira előrehaladott, hogy a Föld korát csak valamennyire megközelítőleg is meghatározni tudta volna... Azonban annak ellenére, hogy Darwin bizonyításában egy tekintélyes hiányosság, 'ír mutatkozott, amelyet abban a pillanatba!) kitölteni nem siker'ilt, mégis tanítványai köz 51 a legtöbben h fIek maradtak tanaihoz. tóiként már előbb említettem, a legújabb időknek volt fenntartva a faj eredet menetében a várva-várt felvilágosításokat végre megadni. Az utolsó 12 év az, amely meghozta ezeket a bizonyítékokat, amelyek Darwi n, illetve l amar k tanaiban mutatkozó 'írt betöltötték. Az 19C5-ik évben történt, hogy egy holland botanikus: Hugo de Vrles a vezetése alatt álló amsterdami botanikus kertben egy megfigyelést eszközölt, amely nemcsak a fajok eredetéről szóló tanra nézve bírt felmérhetetlen beccsel, hanem a gyakorlatban is nagy fontosságú. Valószínűleg sokan ismerik az Oenothera bienni s -/Nachtkerze/, növényt, amely Amerikából hozatott mihozzánk és Jelenleg az Összes európai államban elterjedt, méter magas szárával, sárgasz ín'í naíy virágaival. H.de Vries egyik sétája alatt találta ezt a növényt, magvakat gyújtott róla, amelyeket aztán botanikus kertjében elvetett. A fiatal növényeken aztán egy nagyon meglepő- észlelést eszközölt. A nagyszámú utódokon ugyanis észrevette, hogy bár egyazon növényről származnak, mégis elitnek egymástól klls' Jellemvonásaidban, sőt az anyanövényhez
