Zooplankton vizsgálatok a cibaki Holt-Tisza vízgyűjtő területén (Szolnok, 1990) / 1566-2012

2. A CIBAKI HOLT-TISZA VÍZGYŰJTŐ TERÜLETÉNEK JELLEMZÉSE 2.1. Történeti áttekintés A Közép-Tiszavidéknek ez a térsége már a honfoglalás korában lakott terület volt. A régi iratok szerint Földvár (ma Tiszaföldvár) erőd volt, Kürt (ma Tiszakürt) pedig törzsi település és átkelőhely. Az Árpád-kori Nagyrév fontos révhely volt a Tiszán. Cibakháza és Tiszainoka a késő-középkorban alakult nagyobb településsé, (l.ábra) A vizi és szárazföldi utak ekkor már szervesen kiegészítették egymást, s az úthálózat kialakulása a legjobb révekhez igazodott. A XVIII. századtól kezdve a középtiszai hajózás egyre jelentősebbé vált, a legfontosabb a só- és faszállitás volt. Ebben az időben a tutajoktól kezdve a helyi forgalmat lebonyolitó kishajókig, nagyobb áruszállitó bárkáig minden hajótipus előfordult a Tiszán. S éppen a hajózás XVIII-XIX. sz-i fellendülése hozta felszinre a további fejlődés korlátait. A sok kanyar, az elfajult medrek akadályozták a nagyobb viziforgalmat. Az 1830. évi rendkivüli árviz, valamint az 1840-es évek ismétlődő árvizei és a tartós vizboritások által okozott károk szintén előtérbe helyezték a Tisza szabályozásának fontosságát. A folyó egységes és általános szabályozásának tervét Széchenyi István elgondolása és utmutatása alapján Vásárhelyi Pál dolgozta ki. Az 1846ban megindult középtiszai munkálatoktól kezdődően a Vásárhelyi féle tervnek több módositására is sor került, (Paleocapa, Kecskés, Herrich, Pasetti), amelyek bizonyos változásokat tartalmaztak az eredeti tervhez képest vagy az átvágások helyének, vagy sorrendjének vonatkozásában. A cibakházi kanyarulat átvágására 1853-ban került sor, a Vásárhelyi tervben szereplő 78. számú átmetszés megvalósításával, a Tisza 293,5294,7 fkm szakasza között. Ezzel létrejött a Cibaki Holt-Tisza, akkori állapotában 19,2 km hosszban.