Szabó László: A gazdaságtípusok és az építkezés összefüggése a Tiszazugban (Szolnok) / 1562-2012

nek használtak, apró parcellánként felvásárolták a múlt század utolsó évtizedében. Ugyanezeket az értéktelennek tekintett területeket osztja ki több birtokos, illetve a falu az első világháborút követő években, s juttat kis parcellákhoz nincsteleneket. A szőlőkultúrával már megismerkedett tiszazugi szegénység kitartó, erős munkával szinte paradicsomot létesített, ebbe a hosszan tartó átalakító munkába ölvén minden maradék pénzét. Amikor a negyvenes évekre e szőlők már hasznot is hoztak, jött a kulák világ, majd a szövetkezetesítés, s ezt az általunk „eredeti paraszti tőkefelhalmozásnak" nevezett hatalmas értéket megsemmisítette a korszerűtlenség címén. Ma egyebek mellett ennek tulajdonítjuk a tiszazugi hanyatlást, elöregedést, elvándorlást. S véljük, egykor köze volt a paraszti eredeti tőkefelhalmozásnak az arzénes perhez is. Ez is magyarázza a viszonylag kis értékek helybeli felnagyítódását, az emberéleteket követelő párszáz négyszögöl vagy 1-2 hold megszerzésének vágyát. Az 1960-as években még virágzó szőlő- és gyümölcskultúrát láthattunk a tiszazugi homokon, 1970—1977 között a pusztulás jelei már erősen mutatkoztak, jellemző volt az elhagyott parcella, a vadkender által benőtt termő szőlő, s láttuk a dózerekkel kihúzott eperfákat, diófákat, s az eltolólapozott egykori lakóhelyeket. Mindezt szőlőrekonstrukció címén. S főként ismertük az emberek hangulatát. Azokét, akik nem szívesen beszéltek minderről. Sírva fakadtak, ha erről kérdeztük őket. Magam, aki korábban is bejártam alaposan ezt a területet, ezért más módszert választottam, eltértem a szokásostól. Úgy mértem fel a szőlőgazdaságok helyzetét, egykori állapotát, hogy elsősorban az elhagyott szőlők építményeit tanulmányoztam, s ezekből következtettem — természetesen megfelelő informátorokat is bevonva, s a levéltári anyagot tanulmányozva — az egyes gazdaságtípusokra a Tiszazugban. Az alábbiakban ezért elsősorban az építményeket, építményegyütteseket veszem alapul, a vizsgálom meg, hogy ezek milyen gazdaságtípust jelentenek, hogyan kapcsolódnak a falubeli, elsősorban 4 más rendszerű gazdaságokhoz. 3. A tiszazugi szőlők építményeit, építményegyütteseit a XX. században három nagy típusba sorolhatjuk. Persze valamennyin belül vannak egyedi változatok is. Mi elsősorban a tipikussal foglalkozunk, de néha kitérünk olyan építmény- és telektípusokra is, mint pl. a csőszház. a) Magános, egy osztató, szőlőbeli gunyhó, beépített tüzelőberendezés nélkül. Ennek alapterülete átlagosan 8—10 m . Egyetlen bejárata van teli ajtóval lezárva; az ajtó vagy az épület rövidebbik oldalán szimmetrikusan, néha aszimmetrikusan helyezkedik el (ez a régebbi), vagy az épület hosszabbik falán szimmetrikusan 4