Szabó László - Béres Mária: A Tiszakürti Arborétum területén megvalósítandó tiszazugi hagyományos gyümölcs és szőlő kultúra telepítésének anyagi támogatására benyújtott pályázat és a hozzá tartozó térkép mellékletek (1991) / 1561-2012

A TISZAKÜRTI ARBORÉTUMBAN TELEPÍTENDŐ HAGYOMANYOS SZÖLO- ES GYÜMÖLCSÖSKERT A Tiszakürti Arborétum megyénk egyik legszebb természetvédelmi területe, amelyet jelentős területtel, nagy anyagi áldozattal fognak bővíteni az elkövetkező évtizedekben. Szüksége van a Tiszazugnak erre, mert ez a kis táj az Alföld pusztuló tájaihoz, s legpusztulóbb vidékéhez tartozik. A táj idegenforgalma, a lakosságnak némi segítséget jelentene, új lehetőségeket, s ez az objektum egyik legvonzóbb idegenforgalmi látványosság is. 15 éven át - 1971-1985 között - végeztünk országos figyelmet keltő történeti -földrajzi-néprajzi vizsgálatokat a Tiszazug falvaiban, s jelenleg is folynak erre alapozott szociológiai vizsgálatok. Megállapítottuk ennek során, hogy a Tiszazug egyik alapvető bajokozója az, hogy a múlt század utolsó harmadától kibontakozó, kisparcellás szőlő- és gyümölcskultúráját, amelybe a szegényebb sorsú lakosság egész jövedelmét befektette, mielőtt igazán kamatozott volna, a szocialista nagyüzemi koncepció eltörölte a föld színéről, megfosztva ezzel a várható plusz jövedelemtől a befektető lakosokat és utódaikat, tönkretéve a kisüzemi, igen fejlett szintet elérő, de hagyományosan folytatott szőlőés gyümölcstermésztést. Munkaközösségünknek még az utolsó évtizedeben , a végső pusztulás előtt (1975-1980 között) sikerült ezt a kultúrát tudományosan feldolgozni, eszközanyagát begyűjteni, a pusztulásra itélt szőlők, gyümölcsösök, s ezek építményeinek felmérését elvégezni, megörökíteni a jóvátehetetlen pusztítás buldózeres technikáját. Ekkor vetődött fel az az ötlet, hogy legalább egy kis területen megőrizzük a hagyományos szőlő- és gyümölcskultúrát, egy helyre telepítsük azokat az ellenálló, olykor félvad fajtákát, amelyek a kétszintes (szőlő és gyümölcs) művelést jellemezték. Erre sem a termelőszövetkezetek, sem a települések tanácsi vezetése nem adott lehetőséget. A begyűjtött tárgyi anyag restaurálás nélkül a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumba került, dokumentációja, néprajzi és történeti gyűjtött anyaga pedig a kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjteményben és a munkát szervező szolnoki Damjanich János Múzeumban van. Az elmúlt évben Tálas László, a Tiszakürti Arborétum vezetője örömmel fogadta tervünket, s lehetőséget adott arra, hogy egy 4-6-8 ezer négyzetmé-