Szabó László - Béres Mária: A Tiszakürti Arborétum területén megvalósítandó tiszazugi hagyományos gyümölcs és szőlő kultúra telepítésének anyagi támogatására benyújtott pályázat és a hozzá tartozó térkép mellékletek (1991) / 1561-2012
PÁLYÁZAT a tiszakürti Arborétum területén megvalósítandó TISZAZUGI HAGYOMÁNYOS GYÜMÖLCS ÉS SZŐLŐ KULTURA telepítésének anyagi támogatására. A TELEPÍTÉS HELYE: Tiszakürt : 86 m-es magasságban a Cserkeszőlő határánál húzódó Tiszaholtág és az élő Tisza közötti felső pleisztocén szikes lösztalajára épült. Évtizedekkel ezelőtt a Tisza egészen a falu aljáig vette birtokba a területet. Ha egy kis sétát teszünk a falu határában a mélyfekvésű részeken, szép nádasokat, lápréteket, a magasabb helyeken - az előbbiek ellentéteként - nyáron keménnyé aszalódó szikes löszhátakat, s benne szikfok-foltokat találunk. A falutól délkeletre, a holocénkori folyómederre bukkanunk. E mellett találjuk a pompás öreg körtefáiról neves "körtvélyest". Innen hirtelen dombként magasodik előttünk a gyümölcstermő homokhát. Az Arborétu m: Miként latin nevéből is következik, az arborét um elsősorban a fáknak, valamint kisebb termetű, de ugyancsak fásszárú bokroknak és cserjéknek a gyűjteményes kertje. A fajok, alfajok és változat tok gazdag választékát legtöbbször távoli földrészekről származó exóták is kiegészítik. A Tiszakürti Arborétum magvát a Bolza család hozta létre. A szarvasi Anna-ligetet telepítő gróf Bolza József /1780-1867/ hatodik gyermeke Péter, házassága révén került Kürtre, ahol kúriát épít, parkot telepít. Ezt első fia, József örökli és telepíti tovább, miközben a legkisebb fiú, Pál Szarvason a Pepi-kert megalkotásával teremti meg a szomszéd megye híres arborétumát. Az arborétumot Kürtön az egykori természetes erdővegetáció helyén, az erdőmaradványok felhasználásával alakították ki. Természetvédelmi szempontból ezek az erdőmaradványok különösen értékesek, mert nem csak ősi fáinknak, hanem a térségben kipusztulástól fenyegetett lágyszárú növényeknek is menedéket nyújthatnak. A két Bolza-generáció az évtizedek folyamán neves parkot formált az egykori tölgy-kőris ártéri ligeterdő szép, idős fáinak meghagyásával, illetve részben külföldről hozott fák és cserjék ültetésével. A második világháborúban és az azt követő években sok kár éri az arborétumot, s a pusztítás 1961-ig tart, amikor helyi védelmet kap az arborétum. 1971 egy újabb jelentős dátum az arborétum történetében: ekkor nyilvánítják természetvédelmi területté. Ezután két ízben is bővítik: 1975-ben 8,6 hektárral, 1987-ben pedig egyszerre MfftOCtM mUPOLDVM
