Kalivoda Béla: Kisemlős faunisztikai és populációdinamikai összehasonlító vizsgálatok Jász-Nagykun-Szolnok megyében gyöngybagoly (Tyto alba) köpetek alapján / 1549-2012

lével, a korrelációs koefficiens /r/ 0,991 és 0,997 közötti értékű /P=95%/. Az úgynevezett deterrninációs együttható /r

2/ alapján megállapítható, hogy a zsákmányállatok száma 99,1 %"ban határozza meg a mezei pockok mintabeli számát. Miután mint látható - jelen esetben a mintanagyság gyakorlatilag kizárólagosan determinálja a vizsgált faj mintabeli egyedszámát, megállapítható, hogy a mezei pocok zsákmánybeli aránya stabil, a minta méretétől nagymértékben független. A regressziós függvény paramétereinek meghatározásával az Y=3,9906+0,1643*X formában felírható egyenessel jellemezhető a változók közötti összefüggés /4. ábra/. Az egyenes meredeksége /b/ - 95 %-os biztonsággal - 0,1607 és 0,1679 közötti értékű. Ez a paraméter azért fontos, mert ez fejezi ki a mezei pocok arányát a táplálékban. Összefoglalva megállapítható, hogy ennek a vizsgálati módszernek az alapján a mezei pocok - az adott helyen és időszakban - a gyöngybagoly táplálékának 16,43*0,36 %-át tette ki, továbbá, hogy a mezei pocok maradványok a vizsgált mintában /99,55 %-ban/ egyenletesen oszlanak el, számukat szinte kizárólag /99,1 %-ban/ a mintanagyság határozza meg, azaz arányuk - e fenti mértékben - független a mintaelemszámtól. Ugyanakkor az egyenes , a' paraméterének nullától val<5 eltérése /a=4, nem szignifikáns/ felhívja a figyelmet arra, hogy túl kis minta vizsgálata az arányok megállapításában hibát okozhat. A két különböző módszer eredményeit összevetve megállapítható, hogy az aránybecslés bármilyen esetben esetben egyszerűen, gyorsan kiszámolható eredményt ad, azonban hibahatárai még közepesen nagy minta esetében is tágak, információ tartalma csekélyebb, mint a korreláció számításos módszeré, amelynek azonos megbízhatósági szinten lényegesen szűkebbek a hibahatárai, s emellett még kiegészítő információkat is szolgáltat, amennyiben elvégzésére mód nyílik.