Vadász István: A legutóbbi másfél évszázad vízrajzi változásai a Tisza-tó térségében (Szolnok, 1994) / 1547-2012

,...vízrajzi változások a Tisza-tó térségében..." Tiszai Téka A folyó két partján, a fentebb leírt változatos futású árvízmentes térszín partvonalai között hatalmas kiterjedésű, az év nagyrészében csaknem teljesen járhatatlan ártér húzódott. Ezen az ártéren az 1800-as évek első felében egyetlen, többékevésbé járható átkelőhely épült ki: Poroszló alatti Kis-Tiszától a császlódi révig vezető, kb. 5 km-nyi tiszai gát. Később pedig az átkelést a Nagy-Tiszán épített fahíd tette lehetővé. Az átkelőhely szerepét, nem túlzottan szerencsés hadászati helyzetét az 1849-es hadjáratok idején, a március 1-2-i visszavonuláskor Görgey tábornok az alábbiak szerint jellemezte. "Hátrálási vonalunk ugyanis egy keskeny töltés volt, amelyen két szekér éppen csak elfért egymás mellett. A Tisza kilépett medréből. A töltés volt az egyedüli összeköttetés Poroszló és a Tisza-híd közt. Az északról délre nyúló Poroszló helysége egy, az itt órányi szélességű ártért nyugat felől határoló ^ magasabb terepszakaszon fekszik. Ez a magasabb terepszakasz keleten meredek lejCtőben végződik: ez egyben a (cserő patak jobb partja: bal partja már a Tisza árterületére esik, ezen át visz az említett töltés a körülbelül egyórányi távolságban fekvő Tisza-hídhoz. A töltés meg a Poroszló helységét hátán hordó magasabb terepszakasz közt egy bakhíd volt az összekötő kapocs a Cserő patakon át. Poroszló keleti házsora meg a Cserő patak partlejtője közötti nyílt tér alkalmas volt a tüzérség felállítására, melynek ütegei a töltést — mivel ez az említett poroszlói házsorra merőlegesen épült — hosszában pásztázhatják, sőt kereszttűzbe is foghatják, és a töltésen vonuló csapatokat a szó szoros értelmében lesöpörhetik róla.." A fentiek után érdemes tehát az árteret alaposabban szemügyre vennünk. Elsőként az Egyek-Dorogma között a vizsgált térségbe belépő, hatalmas kanyarulatokat fejlesztő Tiszát kell megfigyelnünk. A Dorogmától D-re fekvő Görbe-erdőt megkerülő kanyarulat (ezt vágja majd át a 65. számú átmetszés) után lévő Elö-füz ^ ( melletti kanyar már lefűződött. Itt azonban négy balparti morotva (pl. Pap tava, ^ w Fehér to) jelzi a folyó egykori kanyarulatait a füredi, illetve az egyeki határban. Közvetlen Bábolna alatt, a belterülettől DK-re van a Morotva-tó, mely az 1790. körüli térképeken még élő folyókanyarulat. Lentebb a Hordói kanyarulat található (ez a 66. számú átmetszés, melyet a tiszafüredi közbirtokosság még a Tisza szabályozás előtt csináltatott). Az 1790-es térképen még látható császlódi hajtükanyar 1845. körül már nincs meg, az örvényi Zátony-erdőt megkerülő kanyar viszont a Poroszló felé kiszakadó Kis-Tisza kiindulópontja. Itt a folyó lényegében két ágra szakad, s mivel a poroszlói kincstári sóraktár a Kis-Tisza partján települt, okkal feltételezhetjük, hogy a Kis-Tisza szerepe és forgalma a korábbi évszázadokban nem lehetett jelentéktelen. A zátony-erdői kanyart végül majd a 67. számú átmetszés fűzi le, ettől D-re csak kisebb kanyarulatai vannak a folyónak az örvényi határban. A domaházi óriáskanyar Tiszahalászit E felől közelíti meg, majd a Tisza újabb nagy kanyarokat véve előbb K-ÉK-nek, majd D-nek, később Ny-nak fordulva a belterület D-i szélének közelében halad el a kis árvízmentes szigeten fekvő ha5