Vadász István: A legutóbbi másfél évszázad vízrajzi változásai a Tisza-tó térségében (Szolnok, 1994) / 1547-2012
,...vízrajzi változások a Tisza-tó térségében... " Tiszai Téka A XX. század első felében három jelentősebb vízrajzi változást érdemes megemlíteni. 1914-ben a Cserőközben töltésáthelyezésre került sor: a hullámtérből "levágták" a Cserőközt, tehát a gátat közvetlenül a Tisza mellé helyezték. Az 1930-as években elkészült a Poroszló—Négyes—Tiszavalk—Tiszabábolna határában húzódó gátrendszer, s ezzel együtt szabályozták és gátak közé terelték az Eger patakot. 1940-re készült el a Tiszafüredi Öntözőrendszer 123 km hosszú csatornahálózata (ebből 71 km burkolt csatorna), mely csaknem 20.000kat. h.terület öntözését kívánta megoldani. Az 1973-ban üzembe helyezett Kiskörei-vízlépcső alapos vízrajzi változásokat eredményezett (2. ábra). A duzzasztás nyomán ugyanis Tiszabábolna és Kisköre között létrejött az a 127 km 2-nyi nagyságú, az árvízvédelmi gátak által közrefogott terület, melyet később Tisza-tónak neveztek el. A vízborítottságnak a duzzasztás szakaszosságához igazodó periodikus váltakozása igen nagy eltéréseket okoz. A víztározót a téli időszakra leürítik: november közepétől december közepéig csökkentig o teÁ^&^b ^ március közepétől április közepéig növelik a vízállást. Ennek következtében télen hatalmas területekről vonul le a víz: olyan ártéri öblözetekből, fenekekből, amelyek nyáron egyébként víz alatt állnak. Minden évben április közepén érik el a nyári időszakban szokásos üzemi vízszintet: ez az 1980-as évek második felétől a 86,60 m tszf magasság volt. Ennél a vízállásnál a 127 km2-nyi területből mintegy 90 km2-t borít el a víz. A vízzel borított térségben 54%-ot képez a szabad vízfelület, 10% hínáros terület, 17% pedig mocsár. Ugyanakkor eléggé magas a vízzel körülvett szigetek, szárazföldek aránya (19%). „ Mivel a duzzasztás tervfétt harmadik üteme nem valósult meg, érdemes az így oJtc^w^L kialakult vízfelületet^íagul venni és kissé részletesebben is elemezni. A Tisza "tó" legfontosabb, s jól kivehető alkotóelemét képezi maga a Tisza folyó, melynek mélysége a duzzasztás idején egyes helyeken a 10—15 m-t is elérheti. A Tisza medréből több öblítőcsatorna ágazik ki. Ezeknek az a feladata, hogy a tározó viszonylag zárt öblözeteibe, holtágaiba is eljuttassa a friss Tisza-vizet. A tározó területileg legnagyobb egysége a sarudi öblözet, mely a Tisza jobb partja és a Kis-Tisza által határolt területen alakult ki. E 27 km 2-nyi, 0,5—1,0 m-nyi mélységű vízfelület helyén az árasztás előtt zömmel rét volt, a múlt század közepén pedig itt volt a Kis- és Nagy-Sarkad, valamint a "Fiscalis Lápossá". A szabad vízfelület ezen a területen több mint 20 km 2. Errefelé van a legkevesebb szárazföld (mindössze 2 2 2 km ), a mocsaras jellegű térség kevesebb mint 5 km -t alkot. 9 r A Tisza bal partján lévő abádszalóki öböl 18 km nagyságú, 1,5—3 m mely- \ \ \ p ségű terület. Az egykori abádi és szalóki-holtág mellett, jórészt a Dinnyésh átta l t£)v 'w'tlCr^ D-re alakult ki. Jellemző, hogy a valamikori dinnyésháti árvízmentes sziget ma is szigetszerű, vagy inkább mocsaras jellegű területként emelkedik ki, feldarabolva a 11
