Solti Árpád: Gyógyfüvek és teák, népi gyógymódok Túrkevén (Túrkeve, 1989) / 1546-2012

BOJTORJÁN közönséges bojtorján, lepu, bogáncs, ragadvany, útszéli vagy keserülapu. Nagy bojtorján /Arctium lappa L/. Kis bojtorján /Arctium minus Bernh/. - Póknálós bojtorján /Arctium tomentosum Mill,/ A bojtorjánnak mindhárom felsorolt faja gyógynövény. A feszkesvirágzatuak /Compositee/ családjába tartoznak, házak körül, utak mentén, parlagokon, televenyes helyeken, erdők szélén, helyenként nagy csoportokban teremnek, kétnyáriak. Gyökerű kt-ró elaku, 1-2 arasznyi hosszú, 1-2 ujjnyi vastag, alig elágazó, kivül szürkésbarna szinü, belül piszkos-fehér, szagtalan, fanyar, undoritó izü. Az elsőéves növények t^yökerei tömörek, húsosak, virágzásuk slatt szivacsosak, majd egész üregesek, pudvásak lesznek. A virágfészkek gömbösek, a virágok pirosak,, a fészekpikkelyek horgas csucsuek, amellyel ruhára és az állatok szőrébe kapaszkodnak. Az első évben csupán nagy, egészen 60 cm. átmérőjű, hosszunyelü tőlevelei fejlődnek: a második évben jelenik "ieg erőteljes virágzó száruk. A megkérdezettek csak a levelet ismerték gyógynövényként, a gyökeret nem hasznalják. A lapulevelet külsőleg alkalmazták. Az adatközlő mellhártye-gyulladásra kapta. A levelet beszappanozták /nagy méretű, ép, nem lyukas levél a jó/ előzőleg jól megtisztították és a szappanos felületével a beteg határa kötötték dunsztkötessel. Városunkban: csak keserülapu nevén ismert Adatközlő: Pinta Zsigmondné 67 év, Turkeve, Deák P. u 6/c Parkes Lejosné, 80 éves Turkeve Zalka M. u. 18.