Vajkai Aurél: A magyar népi orvoslás kutatása (2012) / 1543-2012
4 VAJKAI AURÉL II, 18 oly hívságos jelek, eszközök által való keresése, mellyek sem a természettől, sem pedig az istentől arra nem rendeltettek», pl. szemverés ellen a gyereket új ingen átbpjtassák, a beteg embert, gyereket megmérjék, a derékfájós a templom négy szögletét emelgesse, hideglelős az élőfát megrázza és attól elszaladjon. Ide tartoznak a betegre való olvasások, oly betűkkel írott cédulák hordozása, melyeket helybe nem hagyott az anyaszentegyház, pl. szemfájás ellen : «Vájja ki az ördög szemeidet és tömje tele sárral» stb. Megteszik az elválasztást a régi, részben népiesnek mondható orvosi könyvek, ami annál érdekesebb, mert e munkák receptanyagának nagy része népi színezetű, ú. n. háziszert tartalmaz. Sőt ugyanakkor, amikor az egyik oldalon elítélőleg nyilatkozik a tévhitről, a másik oldalon maga ugyanabba a hibába esik. Meliusz Péter26 Herbáriumában írja, hogy a Lunaria minor «az babác babonás füe», a catanance-ról, hogy csak a «bűvös bayos babác wrasolnac vele» stb. A marosvásárhelyi Teleki könyvtár XVI. századi kéziratos orvosi könyve27 V megmagyarázza, hogy «Az mely Nyawalyat magyarul Bozorkannak hynak, semmy nem egyeb, hanem az embery testnek megh nyomása es Eyely fuladasa», de a következő oldalakon28 már szabályszerű mágikus gyógymódot közöl. Van szerző, aki egész határozottan «parasztorvosság» szóval jelöl meg bizonyos, a nép körében divatozó eljárásokat. Páriz Pápai Ferenc29 híres.PaxXorppris-ának túlnyomórésze népies gyógymódokat tartalmaz, ennek ellenére Pápai Páriz megkülönböztet «parasztorvosság»-ot. «Parasztorvosságban leghathatósabban munkálkodik ezaránt azon Baknak hugya . . .» Kólika ellen tyúkganéjt ajánl borban, «jó igen ez is parasztorvosságban». Páriz PÁPAinak állásfoglalása különben is meglehetősen heterogén, mert egyrészt a megnyomást, a lúdvércet természetes okokkal magyarázza és «Az Aszszonyok által elkövetni szokott babonákról, mellyekkel az igézettben élnek, minthogy semmi természeti erő bennek nem látszik» nem szól, másrészt «Némelly orvosságok vannak . . . titkos erővel használnak . . . minden babona nélkül» és «Tsuda erő vagyon a’ meg holt ember koponyájában, ha abból. . . iszik». — Karcag, Madaras környékén az 1738—39-i pestisjárvány idején akadt, aki «parasztorvossággal élt, sült veres-hagymát szappannal és mézzel öszve keverve30 . . .» Az említett példákból kitűnik, hogy parasztorvosságon régi íróink nem az ú. n. «babonás» eljárásokat értették, hanem az egészen egyszerű, a népi orvosi gyakorlatban kiterjedten alkalmazott háziszereket, excrementumokat. Ahogy korábban az egyház emberei kikeltek a varázslatos gyógyítás ellen, úgy küzdenek utóbb orvosi szakmunkák, népies orvosló könyvek és egyéb, a nagyközönségnek szánt ismeretterjesztő, felvilágosító célú művek a kuruzslók és a kuruzslás ellen. Kuruzslókról, vagyis a kor nemhivatalos orvostudományát művelő egyénekről a régiségből is számtalan adatunk31 van, az újabbak még többről számolnak be. RÁcz Sámuel32 a tudatlanoktól varázslott betegségekről, a csudásnak hitt gyógyulásokról, kontár és kuritoló orvosokról, Kiss József33 a tudákos emberekről, javas asszonyokról, szem- és hólyagmetsző csavargókról, az amulettek káráról ír, a Néma Mester34 a tudatlan népet ostorozza, Molnár János35 kereken kimondja, hogy a boszorkánynyomás, megrontás nem egyebek, mint «a régi tudatlan, és paraszt századoknak . . . pogány Eleinktől reánk háramlóit maradványok», a váltott gyermek «a tudatlan vagy pedig az istentelen tsalóka agynak mesés, nevettséges babonás ... költeményei». Fábián József Természeti tudomány-ának (1803) kimondott célja, hogy «a köznép elméjét megvilágosítsa, a babonaság alól feloldozza» (Elöljáró beszéd), hasonló feladatot vállalt Pucz ANTALnak a babonáról írt müve (1822). A tudományos célú vagy ismeretterjesztő, felvilágosítani akaró művek azonban olykor elárulják, hogy egyik-másik baboná-
