Vajkai Aurél: A magyar népi orvoslás kutatása (2012) / 1543-2012
II, 18 NÉPI ORVOSLÁS 9 a román duma-ból eredhetett, a patécs a német petetsche-bői, a guta a latin gutta-ból (’csepp, gutaütés’, mert a bénulás okát az agyról lehulló cseppekben látták).47 A néhány példából érezhető, hogy a magyarság betegségszemléletét több irányból érte hatás. E régi szemléletre némikép következtetni is tudunk, bár mai óvatos kritikánk mellett korántsem tudjuk annyi betegségszellemmel benépesíteni hitvilágunkat, mint amennyivel azt Ipolyi és társai átszőtték. Itt inkább csak sejtéseket merünk megkockáztatni, pl. a hideglelés kifejezés azt árulná el, hogy a betegséget ekozó szellem rátalál áldozatára, megszállja, gyötri. Az állatokról elnevezett betegségnevekben egyesek-betegségdémonokat látnak, így az egér (a ló parotitis suppurativá-ja), a rák (carcinoma), a pók (himpók), • a gyík (torokgyík), a béka (ranula), a féreg (szőrféreg), az eb (ebag), a farkas (lupus) betegségnevekben. Mindez azonban még közelebbi bizonyításra szorul. A betegségnevek szófejtése nemcsak az eredet, a jelentésváltozás megállapításában, hanem egyéb, művelődéstörténeti, néplélektani stb. területen is jelentős támogatást nyújt. Pl. a Szent Antal tüze, az orbanc eufemisztikus megjelölés , a régen 'eszelős’-t, ’bolond’-ot jelentő agyafúrt kifejezés.elárulja, hogy korábban az elmebajos koponyáját meglékelték. Máskor a nyelvészet problémájára^ népi orvoslás anyaga adja meg a választ. A szólásainkban gyakran szereplő frászkariká-1 megértjük, ha tudjuk, hogy a beteg (frászos, nyavalyatörős) gyereket bizonyos előírt módon sütött perecen (a fraszkarikan) bujtatják at. Nyelvészeink más szólásmódokat is megkíséreltek a népi orvoslás ismeretanyagával megfejteni. * A néplélektan kutatói a betegségfogalmakat, gyógymódokat stb. a lélektan területén akarják megfejteni. Róheim Géza 1918-ban a kor divatos pszihoanalitikus módszerével nyúl az etnológiához és többek közt néhány, a népi orvoslás körébe tartozó szokást, hiedelmet'kísérel megfejteni. Egy-két eset talán megmagyarázható a pszihoanalízissel, de általános érvényű törvényként nem fogadhatjuk el. Solymossy SÁNDOR49 elméletét Lewy-Bruhl mágikus participációjára építi: a részekből összerakott teljes egység tanával, az integritással magyarázza, hogy pl. betegség előidézésére elég, ha a rontó az áldozattól egy hajszálat vagy körömdarabkát szerez : a rész (a hajszál, köröm) tehát helyettesíti az egész testet. Szendrey Zsigmond a népszokások, hiedelmek anyagát lélektani alapon osztályozta, ahogy a népi orvoslást tárgyaló rövid összefoglalásában is főleg a lélektani hatóerőkről (szuggesztió, analógia) szól. Lélektani okokat keres Sós József, aki a népi orvoslás kifejlődésében fontos szerepet tulajdonít többek közt — a nép globális világszemléletének es a tudatalatti lelki tényezőknek. Kétségtelen, hogy a népi orvoslás kérdései lélektanilag sem oldhatók meg oly egykönnyen. A mágikus szemlélet, a természetfeletti erők igénybevétele már " önmagában is a kezdetleges gondolkodás felett álló szellemet, a népi gyógymódok 7 beláthatatlan sokasága gazdag képzelőerőt tételez fel, amihez képest a kor tudományos felfogása, a hivatalos orvostudomány, ha eredményesebbek is eljárásai, voltakép egyszerűbb. Pl. a tudomány megállapítja, hogy a külerőszaki behatás sérülést eredményezett. A népi szemlélet a sérülésben (pl. a testen támadt kék foltban) esetleg bonyolultabb (természetfeletti) okok hatását látja, magyarázata tehát bonyolúltabb az orvostudományénál. De bonyolultsága mellett is a népi szemlélet logikus a maga módja szerint, hisz mindennek az okát meg tudja adni válaszolatlanul egy kérdést sem hagy. Az aszepszis tana tapasztalatilag igazol ható, de lényegileg semmivel sem észszerűbb, logikusabb, mint a népnek pl. a; igézetben vetett hite. Sőt abban a felfogásban, hogy ellenségem megbosszul é kárt okoz (megigéz, megront), lélektanilag több az igazság, mint abban, hogy .
