A Hármas-Körös jobb partjának tájvizsgálata a Gyigerzugi- és a Betekints-holtág közötti szakaszon (Tiszaföldvár, 2010) / 1517-2010

jobb állapotú nemes nyaras ültetvények és a parlagon hagyott mocsárrétek is ide sorolhatóak. 2-es természetességű vannak például a Kékes-zugban, a Gyiger-zugban, a Csárdás-laposon, és a Betekintsi-holtág felső foka mellett. 3 - a 2. legnagyobb területtel a 3-as természetességű élőhelyek rendelkeznek, 15%-kal részesednek az összterületből, mely kb. 696 ha-nak felel meg. Gyomosabb mocsárrétek, kevésbé diverz füz-nyár ligeterdők, keményfás ártéri erdők, nádasok, gyékényesek sorolhatók ebbe a kategóriába. Közepes természetességgel jellemezhetőek a Dinnyés-zug élőhelyei, a Körtvélyesi erdő, a Betekintsi-holtág környezete, a Gatyaszár-lapos legeltetett része, és a Gyigerzugi-holtág jobb állapotú mocsárrétjei. 4 - Körülbelül 526 ha-nyi területet foglal magába, mely az összterület 12 %-a, kicsit kevesebb, mint a 3-as kategóriájú élőhelyek területe. Főleg az olyan mocsárrétek, fűz-nyár ligeterdők, keményfás ártéri erdők, kubikerdők tartoznak ide, melyek faj gazdagok és nem lepik el őket a gyomok és adventiv fajok. Fontos feladat ezeknek az élőhelyeknek a megőrzése a jövő generáció számára. Jó természetességűnek nevezhetjük a Kékes-lapos mozaikos élőhelyeit, a Betekintsi-holtág alsó foka mellett található mocsárrétet, a kubikerdőket, a Kerekes-zugi élőhelyeket, a Gyiger-zug felső fokától északra található mocsárrétet, és az alsó fokától délre fekvő élőhelyeket (Külső-Csukat-dűlő). 5 - Ez a természetességi fok nem igazán jellemző a területen. Mindösszesen a Gyigerholtág felső fokánál található keményfás ártéri erdőt és a Kékeslaposi-holtág melletti kocsordos, őszirózsás, sziki magaskórós élőhelyet soroltam ebbe a kategóriába, de ezek is inkább a 4-5-ös természetességűek. Faj- és korösszetételük rendkívül változatos, és nem vagy alig található bennük tájidegen faj. Kiterjedésük összesen kb. 4 ha. Összességében elmondható, hogy az ártéri területek természetessége jó azokon a területeken, ahol az ember nem avatkozott bele jelentősebben a környezetbe. A mentett oldali területek viszont a beszántás, és egyéb zavaró hatások miatt szinte teljesen tönkrementek. Az adventiv fajok igen gyorsan terjednek, őshonos fafajú erdőtelepítést már alig látni a területen. A fennmaradt értékes élőhelyek jövőbeni sorsa a további kezelésen múlik. Legalább az ártéri területeinket, és a vizes élőhelyeinket meg kellene óvni a pusztulástól. Ha ez nem történik meg, akkor az ország elveszti az utolsó természetközelinek mondható élőhelyeit is, melyek közül több ezen a területen található. 45