A Hármas-Körös jobb partjának tájvizsgálata a Gyigerzugi- és a Betekints-holtág közötti szakaszon (Tiszaföldvár, 2010) / 1517-2010

6.2.4. Kékeslaposi-holtág A Kékes-laposnak nevezett terület egy ősmeder, melyben a fenyő-nyír korban folyt az Ős-Tisza (MIKE 1991). A Hármas-Körös jobb partján ez a „legészakibb" ilyen, kb. 10000 éves ősi Tisza-meder. Ezért feltételezhetjük azt, hogy a Körös valahol ebben a vonalban ömlött bele a Tiszába. A Körös medrénél Í^SiJr '\\JL-- legalább háromszor szélesebb ez a meanderrész, mely _ ^WmKg^B^L északkeleten folytatódik a beszántott területeken, majd északnyugatnak veszi az irányát. A meder akkor keletkezhetett, amikor az 15. kép. A Kékeslaposi holtág alsó foka utolsó jégkorszak végén elolvadtak a gleccserek a Kárpátokban, és a hegyekből érkező rengeteg víz a Tisza nyugati ágát mélyítette. Kunszentmárton és Csongrád között tehát a Hármas-Körös medre ezzel a holtággal együtt az Ős-Tisza egyik ága volt, melyet a kiszáradása után elfoglalt a Körös. Ez az elhagyott meder bizonyítja, hogy a terület még a hasonló geomorfológiai formákkal rendelkező Körösszöghöz tartozik, nem pedig a Tiszazughoz. A holtág élővilága rendkívül változatos és mozaikos. Mocsárrét, magassásrét, nádas, gyékényes foltok tarkítják, sőt az alsó fokának északi részénél még a löszsztyepprét fajai is megtalálhatóak (15. kép). A pántlika füvek (Phalaris arundinacea) jelenléte azt jelzi, hogy a mederben a víztartalom rendkívül a mélyebb, nedvesebb részeken 16^ kép. A Kckes-lapos szivattyúháza találhatóak a nádas, gyékényesek. 38