A Hármas-Körös jobb partjának tájvizsgálata a Gyigerzugi- és a Betekints-holtág közötti szakaszon (Tiszaföldvár, 2010) / 1517-2010

6. EREDMÉNYEK 6.1. A vizsgált terület táj besorolásának kérdései A terepbejárások során beigazolódott, hogy a mintaterületem kistájba sorolása nem egyszerű feladat, hiszen nem kettes, hanem négyes tájhatáron fekszik, mégpedig a Hármas-Körös árteréből, a Szolnok-(Mező)túri síkból, a Tiszazugból és a Körösszögből is tartozik hozzá terület (8. térkép). A tájhatárok szinte egy pontba futnak össze, azaz a Kékes-lapos és hozzá közeli Kerekeszugi-holtág által elfoglalt területeket nevezhetjük a kistájak találkozási helyeinek. A népi elnevezésű Kékes-lapos egy fenyő-nyír kori ŐsTisza meder, mely az utolsó jobb parton megtalálható ilyen korú Tisza-meder. Beszántott folytatása a Körös bal partján húzódik. Ebből az következik, hogy a fenyőnyír korban a Körös valahol itt torkollhatott a Tiszába, és hogy a Hármas-Körös Kunszentmárton és Csongrád közötti szakaszon ma ebben az ősi Tisza-mederben folyik. A mintaterület legnagyobb részét a Körösszög teszi ki. A Körösszög különböző generációjú medrei az ŐsTisza szintekre tagolt hordalékkúpjából alakult ki, infúziós és homokos lösszel fedett, magas ártéri maradványfelszínek és a Hármas-Körös torkolatához közeli alacsony ártéri területeinek együttese. A 25