A Hármas-Körös jobb partjának tájvizsgálata a Gyigerzugi- és a Betekints-holtág közötti szakaszon (Tiszaföldvár, 2010) / 1517-2010

Ekkor még a lápokban, mocsarakban éltek olyan mocsári növények, mint a kolokán (Stratoides aloides), kis tüskés hínár (Najas marina), mocsári aggófíí (Senecio paludosus), macskagyökér (Valér ina officinalis), nyári tőzike (Leucojum aestivum) (STERBETZ 1984). A térképen jól látható módon rajzolódnak ki az Ős-Tisza medrek, ezekben is mocsári növényzetet ábrázol a térkép, tehát ekkoriban még volt bennük nedvesség. Közülük néhányat fokként is hasznosítottak halászatra, 2. térkép. A mintaterület a II. katonai felmérés idején vagy éppen a szántóföldi műveléshez vezették el bennük vagy belőlük tovább a vizet az adott területre. Az I. katonai felmérés térképén a legtipikusabb élőhelyek a hatalmas méretű puszták (a térkép név szerint említi a Báboczka pusztát, a Gyalui pusztát, Gialai pusztát, tőle északra pedig a Homok-pusztát, mely már a Szolnok-(Mező)túri sík területe). A II. katonai felmérés 1806-1869 között, pénzhiány miatt többszöri megszakítással folyt, és nem fejezték be. A mintaterületre 1864-ben készült el (2. térkép ill. 2. melléklet). Méretaránya szintén 1:28800-as, de részletesebb és pontosabb, mint az I. katonai felmérés. Az első katonai térképhez képest több szántót láthatunk a területen. A legelők kiterjedése is még mindig jelentős. A kunszentmártoni híd ekkorra már megépült, és a település két nagyobb folyókanyarulatát átvágták, melynek egyik vezérárka (ami ma mégsem meder), a Gatyaszár-laposon fontos vizes élőhely. A gátak is már több helyen megépültek. Tulajdonképpen ezen a térképen a folyószabályozások kezdetleges állapotát láthatjuk, de ez még átmenetet képez a természetes és a mesterségesen kialakított környezet között. A tanyasi életforma elkezdett terjedni, főleg a vizes élőhelyekhez közeli területeket 17