A Hármas-Körös jobb partjának tájvizsgálata a Gyigerzugi- és a Betekints-holtág közötti szakaszon (Tiszaföldvár, 2010) / 1517-2010

vízimalmokkal őrölték, melyek gátjaikkal növelték az áradások pusztítását a megművelt területeken (TÓTH 1996). 4.2. A folyószabályozások ideje A 19. század elejére feszítő társadalmi-gazdasági kényszerré vált a folyók szabályozása. Fő célja a hajózás és vízhasznosítás helyett már a földszerzés miatti lecsapolás volt. A vármegyék, községek és uradalmak pénzén folytatott szabályozásoknál az is világossá vált, hogy érdemi tevékenységet nem lehet végezni fizetett munkások alkalmazása, az érdekeltek hozzájárulása, társadalmi segítség nélkül (TÓTH 1996) (l.kép). A térképészeti és vízjárási felmérések elkészítésére 1818-ban Huszár Mátyás kamarai mérnököt rendelték ki, aki segédmérnökeivel (köztük iíj. Tessedik Sámuellel és a pályakezdő Vásárhelyi Pállal) 1823-ra végzett a nagy munkával. Az általuk készített térképek és a hozzájuk tartozó tanulmány alapozta meg a Körösök szabályozásának jövőjét (GODA 1984). 1830-ban megkezdődtek a munkálatok, amelyek 1834-ig csak fenntartásjellegűek voltak (mederszélesítés, medermélyítés, malmok elbontása, helyi töltésépítések). A tényleges szabályozás 1855-ben indult meg és 1879-ben fejeződött be. Azonban a 1870-es évek árvizei felszínre hozták a tervezési és kivitelezési hibákat (TÓTH 1996). Végleges arculatát a Kettős- és a Hármas-Körös 1934-ben úgy kapta, hogy hossza, 54 átmetszéssel 308, km-ről 128 km-re csökkent. A töltések távolsága egymástól a Hármas-Körösön 600 m, a Kettős-Körösön 300 m (GODA 1984). A mai országhatáron belül a Berettyó hossza 74,5 km, a Hármas-Körös 91,3 km, a Kettős-Körös 37,3 km, a Fehér-Körös 9,8 km, a Fekete-Körös 20,5 km, a Sebes-Körös 58,6 km. A levágott kanyarulatokból keletkeztek a 1. kép. Kubikusok 14