A Hármas-Körös jobb partjának tájvizsgálata a Gyigerzugi- és a Betekints-holtág közötti szakaszon (Tiszaföldvár, 2010) / 1517-2010

vane Ilus) tipikus szaporodóhelyei. A magasabb térszíneken található ecsetpázsitos kaszálók a fészkelőhelyei lehetnek a ritka harisnak (Crex crex). C. Arvízgátak területe A környék iszap, agyag, lösz esetleg szikes talajából emelt mesterséges szalag, mely a löszsztyepprétek és a mocsárrétek regenerálódott élőhelye lett. Az árvíz gyakorisága és időtartama, a lejtő expozíciója, a gát talajbeli különbségei és a taposás lényeges változásokat idéznek elő az összetételében. A melegebb mikroklímájú, gyorsabban kiszáradó mentett oldali részét, illetve a hullámtér felőli oldalának felső harmadát löszsztyepprétek borítják. A hullámtér felőli oldalát ill. mentett oldali peremét pedig mocsárrétek uralják. A gátak hullámtéri peremén a nedvesebb mikroklíma miatt kialakulhatnak üdébb élőhelyek is, mint például magassásrétek vagy ártéri magaskórósok. A Tisza árvízvédelmi gátjaihoz képest a Körös gátjaiban több a szikes vonatkozás jelentős a sziki gyomnövényzet. A gátak változatos mikroklimatikus adottságai eltérő igényű fajok együttes túlélését és előfordulását biztosítják (DEÁK 2010). D. Mentett oldali árterek A mentett oldalra több holtág is kiszorult (pl. Kerekes-zugi holtág). A feltöltődés esetükben sokkal nagyobb mértékű. Parti zonációjukat általában inkább a nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavi kákások jellemzik inkább. A spontán kialakuló fűz-nyár ártéri ligeterdők aránya kisebb. A mentett oldali alacsony ártéren található sarlólaposokat, ómedreket (pl. Kékes-lapos) pántlikafüves-magassásrétek, harmatkásás-virágkákáscsetkákás-hídőrös-mételykórós mocsarak, ártéri zsiókások, nádasok, gyékényesek, tavi kákások töltik ki. A mentett oldali alacsony ártereket általában teljes egészében felszántották, mely a táj vegetációját homogénné teszi (DEÁK 2010). Az elhagyott tanyákat, épületeket főleg a denevérfajok, fecskefajok használják ki. 11