A Hármas-Körös jobb partjának tájvizsgálata a Gyigerzugi- és a Betekints-holtág közötti szakaszon (Tiszaföldvár, 2010) / 1517-2010

arányának kiugrása szintén a földművelés eredménye (TÍMÁR 1954). A terület faunájának összetétele a Hármas-Körös menti élőhelyek fajegyütteseivel jellemezhető. Az aktuálisan és potenciálisan előforduló fajokat Tóth T. (1996) zoológiai, botanikai felmérései, összegzése alapján írom le. A mintaterületem által lefedett területeket növényföldrajzilag az alábbi egységekre tagolhatjuk: A. Körös meder Meredek, agyagos falak képezik, kevés mozgó parti zátonnyal. A folyami, parti zátonyok, képződő szigetek friss üledékén megtelepszik az üde, természetes pionír növényzet, mely ártéri ruderális gyomnövényzetté alakulhat át. Kialakulnak bokorfüzesek is. A partot a folyóparti fűz-nyár ártéri erdő kíséri általában, melyet a fehér fűz (Salix alba) és a hazai nyarak uralnak (DEÁK 2010). B. Körös hullámtere Az ártéri mocsárrét a Körös nagyobb vízjátéka miatt sokkal nagyobb területeket foglal el, mint a Tisza hullámterén (TÍMÁR 1954). Ilyen hatalmas kiterjedésű, szinte összefüggő, jó természetességűnek mondható mocsárréteket találhatunk a Gatyaszár-laposon, a Dinnyés-laposon, a Kerekes-zugban és a Gyügér-zug melletti egykori Nagy rétből megmaradt mocsári növényzettel borított területen. A mocsárréteken elvétve találhatunk őshonos fafajú facsoportokat, fasorokat, de sajnos nagy a száma a tájidegen fafajú cserjéseknek, erdőknek is, például nagy foltokban fordul elő gyalog akácos, nemes nyaras, vagy amerikai kőris, amely az ártéri erdők közé vegyül. A mocsárrétek értékesebb növényfajai közé tartozik a fényes borkóró (Thalictrum lucidum), réti őszirózsa (

Clematis integrifolia), gyíkhagyma (

Allium angulosum), ednámkóró (Glycyrrhiza echinata), réti galaj (

Galium rubioides), réti ibolya (Viola pumila). A szárazabb kaszálókban fészkel a fürj (Coturnix coturnix), mezei és búbos pacsirta (Alauda arvensis, Galerida eristata), a parlagi pityer (.Anthus campestris) és a sordély (Emberiza calandra). A csíkos szöcskeegér (.Sicista subtilis) veszélyeztetett gerinces faj potenciális szaporodóhelye. Itt táplálkozik a szalakóta (Coracias garrulus), kis őrgébics (Lanius minor). A hullámtér magas ártéri részeit szántóként, gyümölcsösként hasznosítják, mely számos énekesmadárfaj táplálkozó helye. A Körös kisebb vízhozama miatt kisebb holtágakkal rendelkezik, mint a Tisza. A szegélyükön váltakozó kiterjedésű fűz-nyár ligeterdő, keményfás ártéri erdők találhatóak, a bokorfüzesek állománya viszont eléggé visszaszorult. Az idősebb, természetközelibb ártéri erdőkben gyakori lehet a fekete nyár (Populus nigra), a fehér nyár (.Populus alba), 8